Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)
Fehér Csaba: A magyar katolikus egyház helyzete az első Csehszlovák Köztársaságban (Dokumentumok Szüllő Géza felvidéki egyházpolitikájához)
FEHÉR CSABA Szüllő Géza is, aki 1901-től a Néppárt színeiben szerzett képviselői mandátumot. Az 1918-as forradalomig megszakítás nélkül tagja volt a Képviselőháznak. Ez alatt az idő alatt politikai és szónoki képességeinek köszönhetően olyan bel- és külföldi elismertséget és kapcsolatokat szerzett, amelyek később, 1919-től őt állították a felvidéki magyarság külföldi politikai érdekképviseletének első sorába. Szüllő 1920-tól az egyre erősödő és nyilvánvalóbbá váló csehszlovák nemzetiségpolitika megfékezésére, illetve a felvidéki magyarság jogvédelme érdekében gyakorlatilag szinte kizárólag külföldön tevékenykedett. 1925-ben hazatért a Felvidékre, s a választásokon az Országos Keresztényszocialista Párt színeiben mint újonnan megválasztott pártelnök ; I mandátumot szerzett a prágai nemzetgyűlésben. 1925-től kezdve egészen 1938-ig a prágai parlament tagja volt. Elnöke volt az Egyesült Magyar Pártok parlamenti klubjának (frakciójának) és a magyar nemzeti kisebbség népszövetségi ligájának, a Kisebbségi Konferenciának, illetve tagja volt a Népszövetségi Ligák igazgatótanácsának. Számos esetben képviselte a felvidéki magyar katolikusok ügyét a Vatikánban. A FELVIDÉKI KATOLIKUSOK ÜGYE ÉS A REVÍZIÓ Szüllő a csehszlovák állam létét sem erkölcsileg, sem érzelmileg nem tudta elfogadni, a térség biztonságpolitikája szempontjából pedig egyenesen veszélyesnek tartotta. A csehszlovák államhoz mint átmeneti és a térség békéjére igen veszélyes, minden természetes alapot nélkülöző konglomerátumhoz viszonyult. Az egész államalakulatot az azt széthúzó gazdasági és nemzetiségi erők és érdekek, valamint a rájuk kényszerített és velük szemben álló erőszakos csehszlovák politika állandó küzdőterének látta. Már az első évek bebizonyították, hogy Csehszlovákia önerejéből nem képes fennmaradni, vagyis csak addig él, míg az őt létrehozó nagyhatalmak képesek teljes mértékben érvényesíteni érdekeiket a térségben, illetve, amíg a Csehszlovákiát szétfeszítő erők nem találnak európai szövetségesre. Szüllő Géza az igazságtétel nevében ezeket a szövetségeseket kereste, illetve a maga eszközeivel próbálta bizonyítani az első világháború utáni Európa-politika tévútját. „A csehszlovák állam rosszabb kiadásban egy új Ausztria, különböző népek, nemzeti gondolatok konglomerátuma, de az összetartó sok száz éves tradíció és a dinasztia nélkül." 3 2 Szüllő fenti megállapítását alaphelyzetnek tekintette, s úgy látta, a köztársaság legnagyobb belső gyengesége ebben rejlik. A másik oldalon azt is látta, hogy ezt a csehszlovák hatalom is tudja, s mindent megtesz ezeknek a gondolatoknak, erőknek a felszámolása érdekében. „A csehszlovák kormány érzi, hogy mindaz, ami a régi tradíciókat ápolja, szétfeszítő erővel hat, ezért igyekszik minden konzervatív tényezőt elgyengíteni, hogy az új határok között új lelket és egy egységes, a cseh hegemónia alatt álló nemzeti államot teremtsen." 3 3 T. G. Masaryk cseh köztársasági elnök az „Új Európa — La Nouvelle Europe" című könyvében a megalakuló Csehszlovák Köztársaság európai küldetését abban határozza meg, hogy a köztársaságnak a sziklafal szerepét kell betöltenie a pápaság és a császárság ideája között. E kijelentés, illetve cél a kezdetektől fogva a felvidéki magyar katolikusok mellett elvben a mélyen vallásos szlovák katolikus tömegeket is szembeállította a cseh törekvéssel. Szüllő komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a szlovák autonomista politikát a magyar mellé állítsa, illetve a szlovák katolikumot egységbe kovácsolja a magyarral, vagyis szembeállítsa a cseh kormányzattal, hogy ennek a belső feszültségnek kellő súllyal tudjon hangot adni. A legnagyobb konzervatív erőt a Csehszlovák Köztársaság, illetve a Felvidék területén kétségkívül a katolikus egyház és a hívők százezrei jelentették. Szüllő meggyőződése volt, hogy a szabadkőműves és radikális cseh mentalitás, valamint nem utolsósorban az államérdek következménye a katolikus egyház elleni támadások sorozata. Mivel a csehszlovák kormányzat általános belpolitikai céljai határozták meg egyházpolitikáját, ezért Szüllő egyházpolitikája sem épülhetett másra, mint az ellenzékiségre és a sérelmi politizálásra. A Vatikán tájékoztatására írott 1933-as memorandumában azt fejtegeti, hogy a csehszlovák állam Masaryk által meghatározott szerepe mennyire áll távol a megvalósíthatóságtól, illetve a megvalósítására tett kormányzati törekvések, amelyek a katolikus egyház meggyengítését célozzák, menynyire veszélyeztetik az egyházat, és milyen komoly elégedetlenséget gerjesztenek. Azon az állásponton volt, míg a trianoni békediktátum által elszakított részeken nyilvánvaló brutalitással morzsolják fel a 3 1 ANGYAL 2002,333. Szüllő 1932-es lemondásáig az Or- 3 3 OSZK Kézirattár X. Szüllő hagyaték X/30 Aide szágos Keresztényszocialista Párt elnöke maradt. Memoire. 3 2 OSZK Kézirattár X. Szüllő hagyaték X/30 Aide Memoire. 152