Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fehér Csaba: A magyar katolikus egyház helyzete az első Csehszlovák Köztársaságban (Dokumentumok Szüllő Géza felvidéki egyházpolitikájához)

FEHÉR CSABA Szüllő Géza is, aki 1901-től a Néppárt színeiben szer­zett képviselői mandátumot. Az 1918-as forradalomig megszakítás nélkül tagja volt a Képviselőháznak. Ez alatt az idő alatt politikai és szónoki képességeinek köszönhetően olyan bel- és külföldi elismertséget és kapcsolatokat szerzett, amelyek később, 1919-től őt állították a felvidéki magyarság külföldi politikai érdekképviseletének első sorába. Szüllő 1920-tól az egyre erősödő és nyilvánva­lóbbá váló csehszlovák nemzetiségpolitika megfé­kezésére, illetve a felvidéki magyarság jogvédelme érdekében gyakorlatilag szinte kizárólag külföldön tevékenykedett. 1925-ben hazatért a Felvidékre, s a választásokon az Országos Keresztényszocialista Párt színeiben mint újonnan megválasztott párt­elnök ; I mandátumot szerzett a prágai nemzetgyű­lésben. 1925-től kezdve egészen 1938-ig a prágai parlament tagja volt. Elnöke volt az Egyesült Magyar Pártok parlamenti klubjának (frakciójának) és a magyar nemzeti kisebbség népszövetségi ligájának, a Kisebbségi Konferenciának, illetve tagja volt a Népszövetségi Ligák igazgatótanácsának. Számos esetben képviselte a felvidéki magyar katolikusok ügyét a Vatikánban. A FELVIDÉKI KATOLIKUSOK ÜGYE ÉS A REVÍZIÓ Szüllő a csehszlovák állam létét sem erkölcsi­leg, sem érzelmileg nem tudta elfogadni, a térség biztonságpolitikája szempontjából pedig egyenesen veszélyesnek tartotta. A csehszlovák államhoz mint átmeneti és a térség békéjére igen veszélyes, minden természetes alapot nélkülöző konglomerátumhoz viszonyult. Az egész államalakulatot az azt széthúzó gazdasági és nemzetiségi erők és érdekek, valamint a rájuk kényszerített és velük szemben álló erőszakos csehszlovák politika állandó küzdőterének látta. Már az első évek bebizonyították, hogy Csehszlovákia ön­erejéből nem képes fennmaradni, vagyis csak addig él, míg az őt létrehozó nagyhatalmak képesek teljes mértékben érvényesíteni érdekeiket a térségben, illetve, amíg a Csehszlovákiát szétfeszítő erők nem találnak európai szövetségesre. Szüllő Géza az igaz­ságtétel nevében ezeket a szövetségeseket kereste, illetve a maga eszközeivel próbálta bizonyítani az első világháború utáni Európa-politika tévútját. „A csehszlovák állam rosszabb kiadásban egy új Auszt­ria, különböző népek, nemzeti gondolatok konglo­merátuma, de az összetartó sok száz éves tradíció és a dinasztia nélkül." 3 2 Szüllő fenti megállapítását alaphelyzetnek tekintette, s úgy látta, a köztársaság legnagyobb belső gyengesége ebben rejlik. A másik oldalon azt is látta, hogy ezt a csehszlovák hatalom is tudja, s mindent megtesz ezeknek a gondolatoknak, erőknek a felszámolása érdekében. „A csehszlovák kormány érzi, hogy mindaz, ami a régi tradíciókat ápolja, szétfeszítő erővel hat, ezért igyekszik min­den konzervatív tényezőt elgyengíteni, hogy az új határok között új lelket és egy egységes, a cseh hege­mónia alatt álló nemzeti államot teremtsen." 3 3 T. G. Masaryk cseh köztársasági elnök az „Új Európa — La Nouvelle Europe" című könyvében a megalakuló Csehszlovák Köztársaság európai küldetését abban határozza meg, hogy a köztársaságnak a sziklafal szerepét kell betöltenie a pápaság és a császárság ideája között. E kijelentés, illetve cél a kezdetektől fogva a felvidéki magyar katolikusok mellett elvben a mélyen vallásos szlovák katolikus tömegeket is szembeállította a cseh törekvéssel. Szüllő komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a szlo­vák autonomista politikát a magyar mellé állítsa, illetve a szlovák katolikumot egységbe kovácsolja a magyarral, vagyis szembeállítsa a cseh kormány­zattal, hogy ennek a belső feszültségnek kellő súllyal tudjon hangot adni. A legnagyobb konzervatív erőt a Csehszlovák Köztársaság, illetve a Felvidék területén kétségkívül a katolikus egyház és a hívők százezrei jelentették. Szüllő meggyőződése volt, hogy a sza­badkőműves és radikális cseh mentalitás, valamint nem utolsósorban az államérdek következménye a katolikus egyház elleni támadások sorozata. Mivel a csehszlovák kormányzat általános belpolitikai céljai határozták meg egyházpolitikáját, ezért Szüllő egy­házpolitikája sem épülhetett másra, mint az ellenzé­kiségre és a sérelmi politizálásra. A Vatikán tájékoztatására írott 1933-as memo­randumában azt fejtegeti, hogy a csehszlovák állam Masaryk által meghatározott szerepe mennyire áll távol a megvalósíthatóságtól, illetve a megva­lósítására tett kormányzati törekvések, amelyek a katolikus egyház meggyengítését célozzák, meny­nyire veszélyeztetik az egyházat, és milyen komoly elégedetlenséget gerjesztenek. Azon az állásponton volt, míg a trianoni békediktátum által elszakított részeken nyilvánvaló brutalitással morzsolják fel a 3 1 ANGYAL 2002,333. Szüllő 1932-es lemondásáig az Or- 3 3 OSZK Kézirattár X. Szüllő hagyaték X/30 Aide szágos Keresztényszocialista Párt elnöke maradt. Memoire. 3 2 OSZK Kézirattár X. Szüllő hagyaték X/30 Aide Memoire. 152

Next

/
Thumbnails
Contents