Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)
Fehér Csaba: A magyar katolikus egyház helyzete az első Csehszlovák Köztársaságban (Dokumentumok Szüllő Géza felvidéki egyházpolitikájához)
A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN az állam szuverén jogköréhez tartozónak ítélte az egyházi főkegyúri jog meghatározását, a Szentszék viszont azon az állásponton volt, hogy a főkegyúri jog nem politikafüggő, de személyhez kötött és a kinevezésjoga a Vatikánt illeti. A csehszlovák kormányzat a földbirtokok csehszlovák kézbe juttatása érdekében, illetve a Szentszékre történő nyomásgyakorlás céljával földbirtokreform címén hozzáfogott az egyházi földek állami kisajátításához, konfiskálásához. Ráadásul, mivel az állam az egyházi földek kizárólagos tulajdonosának tekintette magát, komoly adóterheket rótt ki az egyházra. 2 6 A csehszlovák parlament külügyi bizottságának 1930. május 21-én a jóvátétel tárgyában tartott ülésén Szüllő Géza az egyházi birtokok ügyében tett fel kérdéseket Benes külügyminiszternek. Benes válaszában tulajdonképpen a kormány korábbi álláspontját erősítette meg, miszerint az egyházi birtokok az állam tidajdonát képezik, melyeket az állam csak haszonvételre ad át az egyháznak. Benes szerint a kérdés csak rendeződne, ha Csehszlovákia konkordátumot kötne, vagy ha az állam teljesen leválna az egyházról. Mivel azonban egyik sem történt meg, ezért ragaszkodnak korábbi álláspontjukhoz. Ezt azzal is magyarázta, hogy a Modus Vivendi egyházi birtokok elosztására vonatkozó szakaszáról a tárgyalások a Vatikán elutasító magatartása miatt még nincsenek lezárva.' 7 A magyar katolikus hitélet elleni komoly támadásnak tekintendő, és nagy felháborodást váltott ki az 1920. február 29-én elfogadott 121/1920. sz. alkotmánytörvény, illetve a nyelvhasználati jogot meghatározó 122/1920. sz. ún. nyelvtörvény, 2 8 pontosabban annak a hivatalok általi és a kormányzat részéről „engedélyezett" be nem tartása, vagyis az egyházi életre történő kiterjesztése is. A 121/1920-as törvény VI. fejezete foglalkozik a nemzeti, vallási és faji kisebbségek jogaival. A törvény kimondta, hogy a „köztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők, és fajra, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül ugyanazon polgári és politikai jogokat élvezik". Kijelenti továbbá, hogy a nyelvi és vallási hovatartozás alapján a köztársaság egyetlen állampolgára sem szenvedhet hátrányt a közhivatalok vagy egyéb hivatás elfoglalásánál. 2 9 Az államhatalom a nyelvtörvényre hivatkozva, az egyház és az egyházi élet autonómiáját figyelmen kívül hagyva ott, ahol a magyar hívők aránya nem érte el a törvényben meghatározott 20%-0t, a szlovák nyelvű istentiszteletek bevezetése mellett elrendelte 2 6 MOLNÁR 1998, 212. A katolikus egyház földtulajdonából 232 416 hold földet konfiskált az állam. 2 7 Prágai Magyar Hírlap 1930. május 23. IX. évfolyam 117. sz. 1. 2 8 A nyelvtörvény tekintetében el kell mondani, hogy a törvény a nemzetiségek 20%-a vagy afeletti aránya esetén lehetővé teszi a hivatalokkal történő érintkezés a plébániai ügyek államnyelven való intézését, valamint a magyar nyelvű hitoktatás beszüntetését. Emellett a szlovák többségű területeken ott is betiltották a magyar nyelvű istentiszteleteket, ahol a magyarság aránya meghaladta a 20%-0S küszöböt. A magyar katolikusok számára külön gondot jelentett a csehszlovák politikai és nemzetállamon belüli abszolút hegemóniájának megteremtése érdekében, az egységes a határ mentén végig kelet-nyugati irányban elnyúló homogén magyar tömb hatékonyabb felszabdalása és hígítása céljából elindított kolonizáció. Ennek lényege, hogy a magyarok által lakott területeken az állam telepes-falvakat épített, ahová szlovák és cseh telepeseket telepített. Az így létrehozott falvak lakosainak hitéletét biztosító plébániák tevékenysége egyúttal a csehszlovák nemzeti terjeszkedést, illetve az állami asszimilációs politikát is szolgálta. További — és talán a hosszú távú magyar nyelvű pasztorizáció biztosításának legnagyobb akadályát — a magyar felsőoktatás és benne a papi szemináriumok teljes leépítése jelentette. A felvidéki magyar katolikus egyházat és hitéletet érintő legégetőbb problémák fentiek felvázolásából kiderül, hogy a csehszlovák hatalom a kisebbségek minél gyorsabb és hatékonyabb asszimilációja érdekében minden általa is vállalt nemzetközi egyezményt felrúgva, illetve kijátszva, az egyházakkal is szembefordult, semmibe véve azok autonomitását, a mindenkori államhatalommal szembeni függetlenségét. A felvidéki magyarok szempontjából nyilvánvaló volt, hogy a legnagyobb tömegeket tömörítő és a legnagyobb szervezettséggel bíró katolikus egyházat veszik célkeresztbe. A csehszlovák kormányzat azért is tartotta legfontosabb feladatának a katolikus egyház lejáratását, ellehetetlenítését és szétzilálását, mivel az új hatalmi helyzetben a Felvidéken szerveződő magyar pártok a Trianon előtti pártok szervezetei, illetve struktúrái mellett az egyháziakra szerveződtek rá, amelyek, mint pl. a kb. 450 000 lelket számláló magyar katolikus lakosság, nem elhanyagolható tömegbázisaivá váltak. Az általános nemzeti ügyek mellett a magyar katolikusok ügyét elsősorban az alakuló nagygyűlését 1919. november 23-án, Kassán tartó Országos Keresztényszocialista Párt képviselte. A párt szervezésében jelentős szerepet játszott a kassai püspök, Fischer-Colbrie Ágost és a magyar katolikus egyház. 3 0 A pártalapításában tevékeny részt vállalt esetén az anyanyelv használatát. A törvénnyel ellentétben a hatalom úgy szervezi át a közigazgatást, hogy a törvényben meghatározott 20%-0t lehetőleg ne érje el a nemzetiség. 2 9 POPÉLYi99i,4i. 3 0 ANGYAL 2002, 233. 151
