Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Mácza Mihály — Számadó Emese: Komárom 1919. évi eseményei

MÁCZA MIHÁLY - SZÁMADÓ EMESE fellelkesülve a többi sikereken, Komáromban megpróbálta kihasználni a bolsevizált nehéztüzérség komáromi szimpátiáját, valamint a nemzetiségi és politikai munkásosztály szimpátiáját. A magyar kommunisták nem voltak csupán kommunisták a szó szoros értelmében, ők a magyar nemzeti gondolat szolgálatában is álltak, a magyar államiság helyreállításán is dolgoztak. Az egykori királyi kormány NEM NEM SOHA jelmondatát átvették, és teljes erejükből érvényesíteni szerették volna. Komárom gyors elfoglalása mintegy üzenet lett volna az itt élő munkásosztály felé." A VIZSGALAT Az eseményeket követően Piccione olasz tábornok szigorú vizsgálatot követelt. A vizsgálóbizottság meg is érkezett május 21-én a komáromi várba. Tagjai a következők voltak: dr. Igor Beniac, a Szlovenszkói Teljhatalmú Minisztérium képviselője, dr. Ádám József őrmester, az Uherské Brody-i légionárius bíróságtól és Ján Lanka főhadnagy, jegyzőkönyvvezető. Délután fél kettőtől éjjel 11-ig hallgatták ki a tanúkat, majd a további nyomozástól eltekintettek. Dr. Biringer a vizsgálóbizottság előtt az alábbiakat vallotta: „Délután két őr által hivatva voltam, hogy az egyik utcában, az egyik házban az udvaron fekvő nyolc hullát vizsgáljam meg. Megállapítottam ezeknél, mint a halál okát, lőtt sebeket, néhánynál szúrt sebet, vagy puskatus ütéstől származó sérülést. Másnap részt vettem a halottvizsgálatnál a temetőben. Közülük 18 egyén általam és a többi orvosok által azonosítva lett. A többiek — 102 személy — ismeretlenek maradtak. Az agyonvertek között nagyobb számban találtunk munkásokat. Bolsevik jelvényeket náluk nem láttam."

l

H Artúr Lombardini csendőrszázados vallomásában elmondta: „Éjszaka folyamán láttam, hogy katonai őrizet alatt egyes polgári személyeket az Öregvárba kísértek és én magam a saját szememmel láttam reggel négy óra körül, amikor bent voltam ebben az erődben, kb. 10 agyonlőtt polgári személy hulláját és reggel 9 óra tájban már kb. 20 agyonlőtt polgári személy hulláját, akik között egy 12 éves fiú hullája hevert. Én magam nem voltam jelen ezen polgári személyek agyonlövetésénél, de egy katona elbeszéléséből hallottam, hogy az egyes civileket, ahogy behozták őket a városból, agyonlőttek, mivel a katonák szerint fegyvereket, revolvereket és kézigránátokat találtak náluk."

1

9 A 12 éves fiúról, Mayer Lajosról vallomást tett a 39. ezred parancsnoka, Egidio Macaluso is: „Meg kell mondanom, hogy egyes katonák részéről — nevüket nem ismerem — ez súlyos bűncselekmény és igazságtalan volt. Egy 12 éves Mayer Lajos nevű fiúcskát agyonlőttek, miközben néhány barátjával együtt, mint letartóztatottakat a várba kísérték őket. A fiúcska hulláját nem lehetett megtalálni, azt hiszem, a Dunába dobták."

2

0 Dr. Antonin Basl őrnagy a kihallgatásnál a következőket vallotta: „Ott természetesen azokat a személyeket, akik az ellenünk való harcban részt vettek, agyonlőtték. Valamennyien tudtuk, hogy halottakban és sebesültekben érzékeny veszteségeink voltak, s azt is, hogy ezt a harcot a magyarok provokálták ki, mely érzés kivívta az igazságos vágyat, megboszszulni az elesett bajtársakat"

2

1 ZARSZO Bár, mint láttuk, a cseh légionisták ok nélküli kegyetlenkedéseinek nem lett különösebb következménye, Piccione tábornok, a honvédelmi minisztériumba küldött jelentésében mélységesen elítélte a történteket: „Az ellenségnek okozott súlyos vereség feletti megelégedésre zavarólag hatottak olyan cselekedetek, amelyek ellenkeznek a civilizáció elveivel, s amelyek harc közben és harc után közvetlenül, a katonaság silányabb minőségű alakulatainál jelentkeztek. A felemelő hazafias érzelmek és a személyes derekasság tényeihez a gyűlölet és bosszúállás ala1

8 HOLUB 1971. 1

9 HOLUB 1971, 27. ' HOLUB 1971, 27. Egidio Macaluso 48 éves volt, a szicíliai Racalmutóból származott. 1918 decemberében vette át a 39. ezred parancsnokságát. 2

1 HOLUB 1971, 27. 144