Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Mácza Mihály — Számadó Emese: Komárom 1919. évi eseményei

KOMÁROM 1919. ÉVI ESEMÉNYEI vezetőjük JosefValásek nevű hadnagy volt, felébredtek, és a két gépfegyverrel egy időre megállították a támadást. Közben egy csapat a munkások közül megindult a 77-/77. számú bástya irányába az állomás felé, ezt a támadást azonban Václav Kropácek, az I/39. zászlóalj hadnagya megállította. A közúti híd őrségének a megerősítésére a hídhoz vezényelték a 2/39-es századot, a 4. géppuskás század maradékát, valamint a 6-7. század egyes csapatait, és lőszerrel látták el őket. így nagy áldozatok árán sikerült megfékezni a hídról való beáramlást a Duna-partra és a szigetre. Miközben elhárították ezt a támadást a hídnál, az állomás környékén alakult kifeszült helyzet. Ezt mindenáron meg kellett védeni, hiszen ide kellett megérkeznie az Érsekújvárról hívott kisegítőknek, a III/34-es zászlóaljnak. Közben ismét kritikus szituáció alakult ki a közúti hídnál és a folyóparton. A magyar támadók jelszavak kiabálásával ismét áramlani kezdtek a közúti hídon át Komárnóba. A III. bástyában elhelyezett nehéz tüzérek kapitánya, Jiri Nogol megindult a város irányába, és nagy veszteségek árán Nogol kapitány eljutott a Duna-partra a hídig. Itt a két ágyút még felállították azok, akiknek volt egy kis erejük, és lőni kezdték a hidat. Ez egy szörnyű pillanat volt, és a támadókra nézve szörnyű következménye volt. Hosszú ideig hallani lehetett a bajba jutottak, sebesültek kiáltásait, mikor lőni kezdték őket. Ennek megvolt a hatása, mert a támadók legalább egy kicsit meghátráltak, és a kritikus pillanatot ezzel sikerül elhárítanunk, helyre tudtuk állítani a rendet, és szét tudtuk osztani a feladatokat, új lőszert és géppuskákat tudtak a helyszínre szállítani. Kb. hajnali 3 órakor egy hatalmas robbanás volt. A magyar nehéztüzérség eltalálta a lőszergyárat, amely a Vág-Duna előterében volt. Szörnyű volt a robbanás, az egész városban kitörtek az ablaküvegek. Szörnyű látvány volt, amikor a lőszergyár egyes részei egymás után robbantak fel, és a helyükön nem maradt más, mint kő és agyag. Sokszínű lángokkal égett az objektum, bevilágítva a hadászati területeket is. Ezt a fényt használta ki a Kropacek hadnagy, hogy a csapataival felszabadítsa az 7-77777. bástyákat. Ezzel megtisztították a várost körülvevő erődrendszert, és nem maradt más hátra, mint a sziget és a két híd. Az erődök visszafoglalása után Kropacek hadnagyot rögtön a szigetre és a folyópartra vezényelték. (5. kép) Ezalatt vonattal megérkezett a III/34. zászlóalj Érsekújvárról. Az I/39. zászlóalj parancsnoka rögtön elkérte a zászlóalj egyik századát, és a városon keresztül a szigetre vezette őket, és támadást vezényelt nyugati irányból a szigeten keresztül a gyaloghíd felé. A szigeten keresztüli támadás könynyű volt, azonban szörnyű következményei voltak. A meglepett támadókat a hídon oldalról és hátulról támadták meg. Egy részük így visszamenekülhetett Magyarországra. Kegyetlen harc kezdődött. Reggel 5. kép: Az Újvár bejárata 1904 körül (KGYM Gyűjteménye) 5. obr.: Hlavná brána Novej pevnosti v roku 1904 (zbierka MGyK) hét órakor már nem volt ellenség a parton. A halottakat, sebesülteket és a foglyokat kivéve. A foglyok elbeszélése szerint a harcokban a Vörös Hadsereg mintegy 400 tagja vett részt, ezen kívül 2000 felfegyverzett munkás Győrből és Tata-Tóvárosból. Ezekhez hozzá kell számolnunk a komárnói bolsevistákat, és ezzel a magyar támadók létszáma mintegy 3000 fő volt. Május i-jének kora délutánján pai'lamentereket küldtek a fog oly cserére, átnyújtották a foglyok listáját, mely 360 férfi nevét tartalmazta, de mindössze 3 főt tudtak visszaszolgáltatni a csehek. Az én számításaim szerint 250-300 magyar kommunista esett el. Nálunk bizonyos V. Hatizal szerint nekünk visszaadtak 9 foglyot, a harcokban 15 cseh katona esett el, és a sebesültek közül további 2 fő halt még meg. V. Hanzal könyvében a komáromi helyőrség erejét kb. 500 legionistára és kb. 600 hazai katonára teszi. Ezek közül sokan nem is voltak fölfegyverezve. Sok volt a sebesültünk, majdnem az összes tiszt és a legénység nagyrésze könnyebb-súlyosabb sebesüléseket szenvedett, mindegyikünk kisebb-nagyobb sebesüléseket kapott, akik részt vettünk a harcokban. Nagy hadizsákmányt ejtettünk, több teherautónyi lőszert, puskát, kézigránátot zsákmányoltunk. Ez olyan nagy tömegű volt, hogy Komárno szinte egy kis fegyverarzenállá vált. Véleményem szerint az tény, hogy Kun Béla népi kormánya ezt az akciót már hosszabb ideje készítette elő. Nem volt ez egy kis egyszerű helyi támadás, amelyet helyi lelkes magyar kommunisták vittek volna véghez május l-jén. Kun Béla kormánya 143