Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Mácza Mihály — Számadó Emese: Komárom 1919. évi eseményei

MÁCZA MIHÁLY - SZÁMADÓ EMESE osztag, az 1. tüzérezred egy ütege, a szintén felfegyverzett ezredzenekar osztaga, a hazai katonaságból a 12. gyalogezred, a 19-es vadászok és az 5-ös huszárezred, összesen mintegy 600 fő állomásozott. E harcképzett katonaságot a komáromi lőszergyár 1100 fős munkáskülönítménye egészítette ki. A várvédők közül 15 ember esett el, megsebesült 5 tiszt és 25 közlegény. A támadók közül elesetteket dr. Mezey János megyei tiszti főorvos és dr. Biringer Mór vizsgálták meg május 3-án a temetőben. Dr. Mezey 113, Biringer 117 halottat számolt össze. A megyei tiszti főorvos 14 részletes jegyzőkönyvet vett fel, de tovább nem tudott dolgozni: idegei felmondták a szolgálatot.

1

4 A legionáriusok foglyokat nem ejtettek, viszont azzal a nyolc őrrel, akiket a komáromi vasúti hídon fogtak el a magyarok, korrekten viselkedtek, később ki is cserélték őket. 1. Kropácek Vencel légionárius hadnagy elbeszélése'

1 „Az április 30-ról május i-jére virradó éjjel ágyúlövésre ébredtem fel és rögtön trén-egységemhez siettem, mert a 3-as erődben volt elszállásolva. Az én alakulatom, mely időközben riadóztatva lett, két csapatra oszlott szét, az erőd mentén vezető út és a vasútvonal elfoglalására. Közben a magyarok már a második erőd átjárója felől előrenyomultak és megtámadtak bennünket. A támadás kezdetén az állomás irányában az úton kb. 200 métert kénytelenek voltunk visszavonulni. A magyarok elfoglalták a cigánynegyed egy részét. Hosszabb küzdelem után megérkezett a segítség Basl őrnagy vezetésével, s vele közösen ellentámadásba lendültünk és a magyarokat kiszorítottuk a cigánynegyedből." (4. kép) 2. Kostial Gusztáv hivatalnok levele Varsik Pál légiós őrnagyhoz „A híd olyan gyorsan el lett foglalva, hogy a magyar katonaságnak nem volt ideje menekülésre. Elrejtőzött a házakban, ólakban, a fűben, de a 34. ezred lemészárolta őket. Rögtön délelőtt megte1

4 Az elesettek számát egyik oldalról sem tudjuk pontosan. Egy május 2-i Pozsonyba küldött jelentés szerint a várvédők közül 17 halott és 33 sebesült volt, Lombardini május 20-i jelentésében pedig azt állítja, hogy 120 halottat látott a szigeten, húszat pedig a főerőd udvarán. 1

5 A III. erődnél (Werknél) védekező 39. számú olaszországi (csehszlovák) légiós ezred I. zászlóaljának Kropácek Vencel hadnagy volt a parancsnoka. Elbeszélésének részletét l: HOLUB1971,15. 1

6 HOLUB 1971, 27. Kostial azt is bevallotta Varsiknak, a legionáriusok azért, hogy szigeti mészárlás bizonyítékaitól megszabaduljanak, az agyonlőttek hulláit bele4. kép: A Pozsonyi kapu 1916-ban (KGYM Gyűjteménye) 4. obr.: Bratíslavská brána v roku 1916 (zbierka MGyK) kintettem az egész szigetet: szörnyű látvány! Hullarakások az egész szigeten. A mieink egyáltalán nem ejtettek foglyokat. Vannak egyes helyek, házak udvarán, kertekben, ólakban, ahol 10-15 magyar Vörös-gárdista fekszik rakáson, agyonlőve a búvóhelyükön, ahol elrejtőztek.

1

6 3. Dr. Antonin Basl: A komáromi csata' „A több hónapos feszültség végül a következő éjszakán teljesedett ki. Ekkor került ugyanis sor az ismert május í-jei Komáromi Csatára. A közúti hidat a 2/39. század és a 4/39. század két nehézgolyószóróval védte, egy tiszt és kb. 15 katona. A vasúti hidat őrség védte, melynek tagja volt egy altiszt és 9 katona. A vasúti híd a közútival ellentétben teljesen le volt zárva. Éjfélkor a magyarok erős ágyútűzzel kezdték lőni Komáromot, főleg azokat a részeit, ahol tudták, hogy a mi katonáink vannak elszállásolva, az erődrendszer I., II., III., X. és XI. erődjét. Ezzel egy időben megkísérelték az átkelést a Dunán, egyrészt a vasúti híd fölötti részen, másrészt a másik oldalán, a szigettel szemben. Mindkét akció sikeres volt, mert ezeket a szakaszokat nem őrizték. A vasúti őrség hátába kerültek, és szabaddá vált az út a városba. Egy másik társaság hátulról megtámadta a másik híd őrségét, az azonban nem hagyta magát meglepni, dobták a Dunába. További kivégzett, vagy agyonlőtt polgári személyek a komáromi utcákról közös sírba lettek elföldelve, és csak az olasz tisztek közbelépésre ásták ki őket és vitték a temetőbe. 1

7 BASL 1929. Dr. Antonin Basl őrnagy visszaemlékezése a szlovákiai harcok 10. évfordulójára jelent meg a Légionárius Füzetek 13. köteteként nyomtatott formában. Másolatban a KGYM Adattárában található: 93-2000/ 4. Cseh nyelvből Trugly Sándor régész fordította, akinek ez úton is köszönetet mondunk közreműködéséért. A visszaemlékezésből csak a fontosabb részeket közöljük. 142