Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Horváth István: Testvérközségek egyesítése (Tata-Tóváros, 1853-1938)

TESTVÉRKÖZSÉGEK EGYESÍTÉSE (TATA-TÓ'VÁROS, 1853-1938) A TESTVERKOZSEGEK EGYESITESE A harmincas évek közepéig nem történtek érdemi lépések az egyesítés érdekében, ez azonban nem jelentette azt, hogy a felszín alatt ne próbálták volna az ellentétes állásponton elhelyezkedő felek saját érdekeik szerint alakítani az eseményeket. Elsősorban az uradalom részéről történtek próbálkozások arra nézve, hogy minél jobban megerősítsék a községek különállását, s így elejét vegyék a későbbi egyesítési kísérleteknek." Az évtized közepén aztán az egyesítés hívei, maguk mögött tudva a kormányzat és a vármegye vezetésének támogatását, ismét elhatározták, hogy - akár az elöljáróságok akarata ellenére is - véghezviszik a két összeépült település egyesítését. A küzdelem nyitányaként a tatai születésű közigazgatás-tudományi szakember, Magyary Zoltán - akit ekkor neveztek ki racionalizálási kormánybiztossá - cikket közölt a Komárom-Esztergom Vármegyei Hírlapban, amelyben összegezte a két községben szerzett tapasztalatait, ' és kijelölte a legfontosabb városrendezési feladatokat, középpontba állítva a két község egyesítését.

24 Elképzeléseit további cikkekben, illetve röpiraton próbálta népszerűsíteni, egyúttal meggyőzni a két község képviselőtestületét az egyesítés szükségességéről. Felhívta a figyelmet arra, hogy számos területen már a harmincas évekre megvalósult az egyesülés, hiszen mindkét községre kiterjedően működött az ipartestület, a temetkezési egylet, az olvasókör és sok más, polgári kezdeményezésre létrehozott intézmény, amelyeket a két elöljáróság nem felügyelhetett. De a vásárok, a posta, pénzintézetek és a helyi infrastruktúra zöme is közös volt.

2

5 (1. kép) Magyary törekvéseit az 1933-tól járási főszolgabíróként, 1938-tól pedig Komárom vármegye alispánjaként tevékenykedő Reviczky István

2" is támogatta, aki ezekben az esztendőkben egyike volt azoknak, akik a legtöbbet tették a két település egyesítéséért. Igyekezett rávenni a tekintélyes tatai főjegyzőt, hogy próbálja meg a közgyűlés tagjait meggyőzni az egyesítés előnyeiről, hogy a küszöbön álló képviselőtestületi gyűlésen a többség az egyesítés mellett tegye le a voksát: „Felhívom a főjegyző urakat, hogy egyéni ráhatással a kérdés minden oldalról való alapos megvilágításával úgy iparkodjanak illetékeseket az egyesítés gondolata mellé állítani, hogy a képviselőtestületek feltétlenül az egyesítés szükségessége és elhatározása mellett döntsenek."

2 A főjegyző támogatását ugyanakkor az uradalom is szerette volna megszerezni, Reviczky levelével szinte egy időben Kardoss Kálmán, az uradalom jószágigazgatója is levélben próbált meg nyomást gyakorolni Tóth Miklós főjegyzőre, valamint rajta keresztül a képviselőkre: "

8 „Uraságom a legnagyobb mértékben fel van háborodva azon, hogy Tata és Tóváros egyesítését tárgyalják, abban különféle lépéseket tesznek felsőbb fórumnál, anélkül azonban, hogy erre nézve az Uraság és uradalom álláspontját tudni kívánnák. Tudott dolog előtted, hogy a két község idegenforgalmi és általános fejlődése annyira összefügg az uradalom által nyújtott lehetőségekkel, hogy ezeket egymástól elválasztani teljesen lehetetlen. Greif urunkkal folytatott megbeszélés azt a meggyőződést váltotta ki bennem, hogy Tata és Tóváros idegenforgalma teljes mértékben háttérbe szorulna akkor, ha ez az egyesítés Uraságom megkérdezése nélkül történne meg, mert mindazok az előnyök, szabadtéri előadások, 2

2 GERELYES 1984,143. Az uradalom területeket ajánlott fel Tata határában, cserébe néhány, a község Tóvároslioz közel fekvő területéért, amivel az uradalom területe még inkább a két község közé ékelődött volna, az ajánlatot azonban Tata község elöljárósága elutasította. Az uradalom azonban így is meg tudta akadályozni a községek kapcsolatának szorosabbá váléisát azzal, hogy igyekezett megnehezíteni a két község közötti közlekedést, mivel a településeket összekötő út uradalmi területen haladt keresztül. 2

3 Magyary évekkel az egyesítés után így emlékezett viszsza a két község állapotára: „...a tatai Esterházy-féle hitbizomány, amelynek akkori haszonélvezője, Ferenc gróf méghozzá gondnokság alatt is volt, Tata és Tóváros belterületén oly óriási kiterjedésű és a város fejlődését béklyóban tartó területekkel rendelkezik, hogy nincs más város Magyarországon, amely ezt a szélsőséges helyzetet csak meg is közelítené, és olyan, a közérdekre káros elavult jogokkal bír (vízjog, vásárjog, kegyúri jogok stb.), amelyek hatalmát még jobban fokozzák..." MTA Kézirattár MS 5990.156. Sz. p. 6. 2

4 Komárom-Esztergom Vármegyei Hírlap 1935. november 7. 45. sz. Cikkében szorgalmazta a vízvezeték- és csatornahálózat kiépítését, a Vár restaurálását, egyúttal a Vár körül ásatások megindítását, a pébániatemplom környékének rendezését stb. 2

5 Komárom-Esztergom Vármegyei Hírlap 1936. február 29. 2

0 KÁLMÁN 1987, 216. Reviczky éveken keresztül együttműködött Magyaryval, igyekezett a gyakorlatban megvalósítani Magyary elképzeléseit. 2

7 GERELYES 1984,144. Reviczky István levele a tatai főjegyzőnek, Tóth Miklósnak. A főjegyző régóta az egyesítés híve volt, számos alkalommal érvelt az egyesítés mellett, nem rajta múlt, hogy a képviselők többsége nem fogadta el az érveit. 2

8 Érdemes megjegyezni, hogy a képviselőtestületben nemcsak közvetlenül az uradalom alkalmazottai képviselték a gróf álláspontját, hanem - mint azt Magyary Zoltán megfigyelte — „a helybéli intelligencia az anyagi és társadalmi függés egyéb változatos szálaival van az Esterházy grófok szekerébe befogva". 123