Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében
Településünk következő említése 1375-ből való, mikor ismét vámja miatt foglalták írásba. Ekkor ugyanis Gönyüi János győri ispánt megkeresték bizonyos erdélyi kereskedők, hogy a Budára vezető úton, a János ispán kezében levő bánhidai és kocsi vámokon, mind az oda-, mind a visszaút során, csak annyi vámot kelljen fizetniük, mint a budai kereskedőknek. 127 Az oklevélből kiderül, hogy az egyik vám János ispán sajátja, míg a másik királyi vámhely volt. 128 Tudjuk, hogy János ispán apja, Tamás 1332 körül szerezte meg Károly Róberttől Kocs községet vámjával együtt. 129 1288-ban az esztergomi káptalan szintén a királytól kapta meg a vámot, így nem járhatunk távol az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy az Árpád-kor folyamán legalább Bánhida egy része királyi birtok volt. A 14. században kialakult új honor rendszer szerint a király bizonyos birtokait, jövedelmeit egyes tisztségekhez csatolták. Ezeket a honor-birtokokat így különböző földesurak kezén találjuk. Gönyüi János ajtónállómester 1379-ben történt leváltásakor már hatalmas birtok-együttest összpontosított a kezében, bakonyi, vértesi, győri, komáromi és Fejér megyei ispán volt. 130 Későbbi adatok alapján csak feltételezhetjük, hogy Bánhida ekkor a vértesi ispánsághoz tartozott, mivel később — mint látni fogjuk — Vitány várához. Az uradalom az úthálózat révén tudott a kereskedelemben részt venni, bevételének egy részét pedig az utakon járóktól, kereskedőktől gyűjtötték be. A középkorban az utazásnak a vízfolyások természetes akadályt jelentettek. A felépített hidak fenntartása, gondozása és javítása bizony költséggel járt, amiért vámot kezdtek szedni. A pénzforgalom növekedésével az e fajta bevétel már komoly hasznot jelentettek birtokosának, 131 s az ily módon szedett vámok egy részét a hidak karbantartására fordították. 132 A bevétel többi része viszont a tulajdonosokhoz került. 133 A 14. század végén egy lovas ember, vagy marha után 2 dénárt, egy gyalogos vagy sertés után egy dénárt, míg egy hordó bor vagy posztós szekér után 6 garast szedtek. 134 Az arra utazókat egy póznára tűzött kerék figyelmeztette, hogy vámot kell fizetniük majd az átkelésért. 135 Zsigmond király 1409. március 26-án és 27-én kimutathatóan Bánhidán tartózkodott. 136 A király nemcsak átutazóban lehetett itt, hiszen erre két nap azért sok lett volna. Március 26-án, kedden, még Tatán tartózkodott, ezután indulhatott Bánhidán át Budára, ahova csak március 28-án érkezett. 137 I27 UGDS 1897, 1042. sz. 438-439. 128 „lóca tributorum regalium apud nos habitorum et nostra propria hereditaria tenentibus" UGDS II 439. uv Az oklevelet örökösödési egyezség miatt I4l2-ben átírták. ZsO III. 2653. sz. 130 MOL DL 101919. 131 BOLLA 1980, 33-40. 132 GLASER 1929, 151. 133 A vámokat ezért akár bérbe is adhatták: pl. a Doboka megyei Őrmező vám- és híd-jövedelmének a felét 1505-ben bérbe adták: JAKÓ 1990, 3345. 134 Ezek egy engedély nélkül szedett vám összegei voltak 1393-ban az Ung megyei Luchka birtokon, a Szeretva fölött átívelő híd után. ZsO I. 3121, 3129. sz. 135 1458-ban említették meg a kereket, mikor a Rozgonyiak Mátyás engedélyével Varannó városában vámot szedtek: „erectis rotis in signum solutionis tributi". MOL DL 15299. 136 ENGEL - C. TÓTH 2005, 89. 137 ZsO II. 6684. sz. 225.; 6692. sz. 285.
