Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében
emlékét őrzi, 120 ami alapján a mai Által—ér völgye lett volna a színtere a magyarok és a Mojmir vezette morvák Pannónia területéért folytatott küzdelmének. 121 Bár forrásaink a 13. századtól fogva kezdték kiemelni a hidakat, de ezekkel még ekkor is hadászati fontosságuk miatt foglalkoztak. így a forrásokban felbukkanó hídőrök a katonai szervezet részét képezték. 122 Joggal merülhet fel bennünk az a kérdés, hogy Bánhida bán tagja egy általunk nem ismert tisztség nevét őrizheti. Korai helyneveinkben például a herceg (úr) által építtet(ett) hidakat Úrhidának nevezték. Ennek példájára az ismeretlen tisztség alapján nevezhették volna el Bánhidát is, 123 bár erre semmilyen kézzelfogható bizonyítékunk nincs. Elképzelhető az is, hogy egy birtokosának őrzi a nevét. Ez utóbbinak az mondhat ellent, hogy katonai szempontból Bánhida az Általéren mindig fontos átkelőhelynek számított, ezért kevésbé tűnik valószerűnek, hogy e korai időszakban magánkézbe került volna. A vidék katonai jelentőségére utal a Vértes területén 1051-ben lezajlott sikertelen német támadási kísérlet is. A településen keresztülhúzódó útvonal gazdasági jelentőssége ugrásszerűen csak a 13. századtól, Buda megalapításától emelkedik ki, de több adat is arra mutat, hogy már Buda alapítása előtt is jelentősebb kereskedelmi forgalom zajlott területén. Erre utal a Fürdő utcában talált éremkincslelet is. Az írott forrásokban a már említett középkori hagyománnyal kapcsolatban az V. István-kori Gesta bejegyzése említette először Bánhidát „Pontem Bani" néven. Bánhida másik krónikáink fenntartotta említése egy korai gestábóí ismert, melyet 1283 körül írt Kézai Simon. 124 Bánhida első vitathatatlan említése egy 1288-ban kiadott oklevélben történt. Buda alapításával ugyanis a kereskedők egyre ritkábban érintették Esztergom városát, mert a rövidebb — és olcsóbb — Győr-Kocs-Bánhida-Buda útvonalon közlekedtek. Az esztergomi káptalannak így jelentős bevételkiesést okozott az útvonal változása, s ezért kérték a királyt, hogy adja nekik — többek között — a bánhidai vámot is. 125 Bánhidát 1332-ben a pápai tizedjegyzékekkel kapcsolatban említették. 126 120 GYÖRFFY 1975, 43. 121 Másutt azonban maga Györffy is rámutat a krónikás hagyomány kibogozásának nehézségeire. A Kézai által szerzett krónikának főleg a „hun történettel" foglalkozó része mintegy öt megyényi területet ölel csak fel és majd minden eseményt itt található római emlékekhez fűz. GYÖRFFY 1993, 145., 175.; ECKHARDT 1926-27 (1928), 623.; legutóbb VÉKONY 1988, 299. Kézai alapján tehát a bánhidai csata például nem is Bánhidán, hanem Környe mellett zajlott volna. Az ún. V. István-kori gesta „Pom Bani" bejegyzése azonban Györffy feltételezését erősítheti, hogy mégis valamelyik csata emlékét őrizhették meg a krónikások. Itt kell megjegyeznünk azonban, hogy kutatóink között még nem született meg az egyetértés a 14. századi krónika-kompozíció pontos értelmezésében és darálásában. 122 „custodum pontis Rabe de comitatu Castri Ferrei" UGDS 167., II 136.; BOLLA 1980, 1. j. 123 A középkori Magyarország területéről azonban alig ismerünk Bánhida nevű településeket. Jelenlegi ismereteink alapján Békés és Körös megyéből történt említése Bánhida nevű településnek. MOL DL 36421., uo. 100935. 124 GYÖRFFY 1975, 406. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy a kutatók egy része vitatja az V. István-kori gesta meglétét. 125 MON. STRIG. 1882, 229-230. 126 Bánhida egyházi említéseit ld. később.
