Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Nemes Lajos: A tóvárosi angolpark telepítésének története és a telepített növények

Később, 1782-ben, Marcellus Canevale (1730-1786) olasz építész - ma kerttervezőnek is tarthatjuk - készített egy akkor korszerű kerttervet. A köztudat sokáig Böhm Ferenc uradalmi mérnök tervét tartotta a megvalósult kert alapjának, azonban ma még pontosan nem tudjuk eldönteni a tervező személyének kilétét, ehhez további levéltári kutatások szükségesek. Véleményünk szerint, mivel az akkori Magyarország területén nem volt még hasonló kert, így csak az eredeti tájképi parkokat ismerő, tanulmányozó személyt fogadhatunk el tervezőként. Az Angolpark tervezésével kapcsolatban annyi bizonyos, hogy a birtokosnak a francia udvarban igen jelentős kapcsolatai alakultak ki, amelyeket e célra is gyümölcsöztethetett. A TÁJKÉPI KERTSTÍLUS ÉPÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI Ez új kertépítési irányzat a korábbi szigorú vonalvezetésű - a növényeket és a közlekedés útjait megrendszabályozó — francia kertépítéssel szemben a természet vonalaihoz, a természeti tárgyakhoz, a vízpartokhoz kívánt alkalmazkodni. A látnivalók kiépítéséhez a tervező és építő a fatermetű növények koronáinak alakját, az őszi lombszíneződés hatását, a romantikus kertrészleteket, a tájképi kitekintéseket használta fel. Fokozni kívánta ezek hatását meglévő természeti jelenségekkel - sziklák, vízesések, források -, illetve ezek megépítésével, eredeti vagy mesterségesen létrehozott romokkal és barlangokkal. Mindezek egy része a Béka-hegy környékén megtalálható volt, tehát részben ezek az adottságok is okai lehettek a tóvárosi tájképi kert idetelepítésének. Az akkor még működő melegvizű forrásokból indultak ki a kanyargó medrű patakok, és ezek közelében épültek meg a mitologikus tartalmú ligetek és építmények, gondoljunk az egykori ún. Kék-forrás melletti platánligetre, a már említett barlangokra, a műromokra. A TÁJKÉPI KERTEK NÖVÉNYANYAGA - HONNAN ÉS HOGYAN KERÜLTEK HOZZÁNK? Nem kevésbé jelentős a tájképi kert betelepített növényvilága és ennek összetétele. A kertstílus kialakulása idején a parkot az adott terület természetes növénytakarójának öszszetevőiből alakították ki, hangsúlyozottan fa-és cserjetermetű növényekből, tehát lágyszárú növényeket külön nem telepítettek, de megjelenésüket megtűrték. A 17-18. században kiszélesedett tengeri hajóforgalom útján az Újvilágból számtalan egzotikus növényújdonság került be Európába. Kontinensünkön hamarosan e növényeket is felhasználták úgy a termesztésben, mint a kertművészetben. A területek természetes növénytakarójának tagjai mellett, magától értetődő módon, kizárólag az itteni éghajlati adottságokhoz alkalmazkodni tudó fajok jöhettek számításba. A tóvárosi Angolparkban csak a telepítés kezdetét követő évtizedekben jelentek meg e növények. A park kezdetben nem egy fajokban gazdag arborétumként indult, hangulati elemeihez az építők nem alkalmaztak egzotikus növényeket. A későbbi évtizedekben, 1805 után, az Esterházy család hercegi ága kismartoni kastélyának átalakítását követően, az épületet körülvevő parkot is angolkertté alakították át. A család kiterjedt francia udvari kapcsolatai nyomán Versailles-ból kért és kapott egzotikus növényekre ajánlatot. E gondolatra építve, 1805-től Pök Mátyás munkájával egzotikus növények sokaságát szaporították