Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Nemes Lajos: A tóvárosi angolpark telepítésének története és a telepített növények

Kismartonban, részben a park gazdagítása céljából, részben a növényházi gyűjtemény gyarapítására. Az egykori Esterházy birtokok parkjainak egzotikus növényállománya nagy részben Kismartonból származhatott. A tóvárosi Angolparkban az 1780-as évek közepén kezdték meg a növények telepítését. Elsősorban, mint említettük, a környezetünkből származó fajokat telepítették, előnevelésük részben a közeli Billegpusztán történt, legalább 3 éves időtartamban. A tatai birtokhoz szorosan kapcsolódó cseklészi uradalomban volt a fafajok „anyatelepe", itt nevelték a tóvárosi „Anglia" számára is a növényeket.

4 Bükk, kocsánytalan tölgy, magaskőris, vadkörte, vadalma, és hársfajok voltak az első ide telepített növények. A telepítések munkáit az Esterházy-birtok falvainak jobbágyai végezték. Jelentősebb növénytelepítés történhetett az 1790-es években, a Balkán-félszigetről származó növényekből, erről a ma is meglevő szlavón tölgyek és platánok tanúskodnak. Az egzotikus faállomány az 1805-10 közötti években kerülhetett az Angolparkba, ezt igazolják a kipusztult idős példányok évgyűrűi. Ez az az állomány, ami Kismartonból származhat. Ez utóbbi, 1805-10 közötti telepítésekor mintegy 60 lombos fafajt és hasonló számú lombos cserjét ültettek az Angolparkba. A tűlevelűek telepítése is jelentős a korabeli időben, az ismert fajok és változataik száma 30 körüli volt. A kezdeti időszakban, az 1780-as évek közepén mindössze 4-5 hazai fenyőfajt telepítettek. Közülük legjelentősebbek voltak az erdei és feketefenyő fajok. Az eredeti telepítésű fenyőállomány azóta kipusztult, az utolsó két nagyon idős erdei fenyő még látható, de az ősi matuzsálem napjainkban itt hagyott bennünket. Az Angolpark mai növényállománya mintegy 150 lombos fafaj és változataik, továbbá 50 körüli a fenyőváltozatok száma. Szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy az Angolpark egykori telepítése nem tudományos értékű arborétumot kívánt létrehozni, a korban nem ez volt a cél. Ennek ellenére a terület kialakítása és az akkori növénytelepítés minősége és fajszáma megfelelt egy mai arborétum telepítési követelményeinek. Az 1805-10 közötti években kerültek ide az akkor nálunk még ismeretlen kanadai vasfa, a kaukázusi szárnyasdió, a mocsárciprus, a vad- vagy lógesztenye, a Gleditschia vagy lepényfa, a foltosplatán, a tulipánfa, a magnólia országunkban is első példányai. Magyarország akkori területén a tóvárosi Angolpark volt az első tájképi kert, és mint ilyen, kiinduló példaképe volt a később létesített hasonló megépítésú hazai kerteknek. A kert növényállománya az elmúlt 50 év alatt megfogyatkozott, állapota erősen erodálódott, növényállománya meg- és felújításra szorul. A korban első hazai angolparkunk méltán érdemelne jelentősebb felújítást és gondozást. 4 SYLVESTER 2003, 259.