Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Musicz László: Tata madártani jelentőségének áttekintése

tészeti és természeti örökség ilyen szerencsés találkozása kevés európai városnak adatik meg. De nézzük csak meg, milyen természeti értékekkel érdemli ki Tata a megtisztelő jelzőt és nézzük meg, hogyan sáfárkodunk mi magunk, ma élő emberek ezzel a valóban egyedülálló örökséggel? TATA MADÁRTANI JELENTŐSÉGÉNEK ÁTTEKINTÉSE Tata természetföldrajzi adottságainak legszembetűnőbb vonása kétségkívül a vizekben való gazdagság. A „Tata - a Vizek Városa" szlogen ugyan jócskán megkopott az elmúlt három évtizedben, de nem szabad elfelejteni, hogy az a 30 esztendő, amíg a 20. század embere képes volt felborítani az évezredes természeti egyensúlyt, földtörténeti léptékben alig értékelhető. Az a hihetetlen bőségű forrásvilág, amely évezredeken keresztül meghatározta az itt élő népek mindennapjait, kultúráját és harcait és amely a „Vizek Városa'-mkoszt közel egy évszázaddal ezelőtt útjára indította, nem kelhetett versenyre az 1950-es és azt követő évtizedek széncsatáinak jelentőségével. Napjainkban, a harmadik évezredben ismét kibontakozóban van azon szemlélet, amely a természet egyensúlyát talán végre egyenrangúként kezeli a többi gazdasági tényezővel. Tata madártani jelentőségének kétségkívül az Öreg-tó a legjelentősebb ökológiai tényezője. A tatai Öreg-tó Magyarország egyik legpatinásabb, történelmi értékű víztározója. Keletkezése a pleisztocén korig vezethető vissza, amikor (mintegy 1 millió esztendővel ezelőtt) helyén langyos forrásokkal táplált, hatalmas mocsárvilág húzódott egészen a Dunáig. A 18. századi térképek szerint a tó egykori kiterjedése még mintegy 350 ha volt, a déli és keleti öblözetek azonban — részben a természetes szukcesszió eredményeként — a 20. század közepére jórészt beerdősültek, illetve benádasodtak. E folyamatot sajnálatos módon meggyorsította a tó kétszeri kotrása (1970 ill. 1987), mivel a kitermelt több százezer köbméternyi iszappal - összhangban az akkori üdülőfejlesztési elképzelésekkel - éppen a tóparti nádasokat, mocsarakat és ligeterdőket töltötték fel. A partok kiépítésével a hajdani fövények és nádasok csaknem teljesen eltűntek, s napjainkban a tó partvonalának mindössze egyharmada tekinthető természetesnek. Maihoz hasonló formájában a középkorban épített völgyzáró gáttal alakították ki. A mintegy 600 esztendős gáton emelkedik a 14. századi Öregvár, mely Luxemburgi Zsigmondnak, majd Mátyás királynak is kedvelt tartózkodási helye volt. Az Öreg-tó a maga 220 hektáros felületével a Közép-Dunántúli Régió egyik legnagyobb vízfelületének számít. A hatalmas víz hasznosítása rendkívül sokrétű. Magyarország első (többszáz éves halászhagyományokkal rendelkező) halastavaként tartják számon, árvízvédelmi szerepe szintén számottevő, egykori nemzetközi vízisport versenyek színtereként sportolási szerepe is jelentős, többezer fürdőző és turista pihenőhelyeként pedig üdülési, idegenforgalmi szerepe is kiemelkedő. A történelmi épületekkel, leginkább a magyarországi későbarokk műemlékeivel övezett tó sokarcúságát növeli, hogy sok évszázados hadászati, gazdasági jelentősége mellett a természetvédelem nemzetközi porondján is rangos helyszínként ismerik: a Ramsari Egyezmény által is védett vízimadár-telelőhelyként. Kevés olyan vízfelület ismert Európa-