Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére

hatók Holies vagy Tata termékei közé, mert ugyanaz a kéz formálta őket. A két gyárban készült, egymáshoz forma és kivitelezés tekintetében oly közel álló egyedi munkák, a talapzatok hasonló építészeti tagolása, plasztikus és festett díszítése, a motívumok azonossága amellett szól, hogy ezen holicsi és tatai alkotások mestere egyaránt Schwaiger Antal volt. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a szobrász tatai uradalom területén felállított szoborművei tematikai és felépítésbeli tekintetben kapcsolatban állnak mind a holicsi, mind a tatai fajanszokkal; ezek a kőből és fából faragott szobrok tulajdonképpen sok esetben az említett, fajanszból készült művek nagyszobrászati megvalósulásai. Álljon itt erre néhány példa: Az Iparművészeti Múzeum 18. század közepe táján készült Maria Immaculata-szobra (IX. tábla 3.) vonható párhuzamba a tatai főtéren álló Maria Immaculata-emlék szobordíszével (XXVIII. tábla l.).

219 A fajanszmű testtartása, kézmozdulata szinte teljesen megegyezik a köztéri szoboréval, a két alak jobb kezét szívére téve, az arcát az ég felé emelve áll egy világgömbön, melyen kígyó tekereg. Hasonló tartású bal karjukra hasonló redővetéssel csavarodik köpenyük. Az egyezések sorában olyan apró megfelelések is találhatók, mint például az, hogy a fajanszmű talapzatának felső, gömb alatti része akantuszos és csigás díszű, e résznek felel meg a köztéri szobor felhődísze egy fölfelé ívelő kagylómotívummal, a kis fajansz talapzatát ugyanitt egy hasonlóképpen elhelyezett akantuszlevél díszíti. Természetesen a fajanszmű magas talapzatának a köztéri Immaculata emlék magas obeliszkje felel meg. Ugyanilyen egyezés figyelhető meg a fajanszból és kőből készült Nepomuki Szent János-ábrázolások között. A holicsi Szent János-szobor (X. tábla 1.) alsó részét egy kék és bíbor márványozású, díszes barokk posztamens képezi, mely az Immaculata-szobrocska (IX. tábla 3.) posztamensével rokon darab. Az Ernst Múzeum X. aukcióján 1920-ban árverezésre került tatai talapzat formában és kivitelezési módban is teljesen megegyezik az Iparművészeti Múzeum holicsi Immaculata- és Nepomuki Szent János-szobrainak talapzataival. Ugyanazon szobrász kezétől származnak a talapzatok, valamint a rajtuk látható festett tájképek, virágok is ugyanazon festő, Radiel János munkái.

220 Ezek a párhuzamok is megerősítik, hogy Tatán is készültek ilyen jellegű kerámia-művek. Nepomuki Szent János fajanszból készült szobrát (X. tábla 1.) a tatai hídon álló szoborművel (XXV. tábla 1-2.)

221 összevetve a ruházat, a mozdulatok szinte teljes hasonlóságát láthatjuk. A reverenda, a karing és a köpeny hasonlóképpen simul a főalakok testéhez, karjaik mozdulata is megegyezik. A fajansz Szent János-figurát apró mellékalakok, angyalok egészítik ki, egyikük a köpeny alatt, lebegő testhelyzetben a szent által tartott feszület alsó szárát fogja. A hídon álló szoborművön ez a feszületet tartó, hasonló testtartású angyalalak jóval hangsúlyosabb szerepet kap, itt már kétalakos kompozícióról beszélhetünk, míg az előző esetben a kis figurák inkább apró kiegészítőkként mutatkoznak meg. A fajansz posztamensének és a híd mellvédjének felépítése is egymásra utal: a köztéri szobor egy középen kiemelkedő, volutákkal keretezett posztamensen áll, mely219 p T

ÓTH 2004a, 105-107, XII. tábla (142.). 220 RÉVHELYI 1941,80. 221 p TÓTH 2004a, 100.; IV-V. tábla (134-135.).