Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére

landót, a rövid életűt, megörökíteni a múlandóságában is frissességet, életerőt sugárzót. Vagy ahogy a díszek közt megjelenik például egy-egy koponyát formázó tárgy, kis csendélet képét mutatva ott, ahol elhelyezték, a koponya-motívum ugyanígy megtalálható a korabeli Vanitas-csendéleteken.

176 5.1 Az emberalakos díszítésű használati tárgyak sorában említendő a tatai fűszertartók egy része, melyek más formájúak, mint a holicsiak, itt középen elhelyezkedő figura két oldalán találhatók a tartóedénykék, melyek nem tálat, hanem kosarat formáznak. Rocaille-os talapzatból kiemelkedő, sziklán ülő, kalapot viselő, oldalra nyújtott lábú ifjú támaszkodik két kezével egy-egy kosárszerű tartóra az egyik 18. század közepéről származó fehér mázas, festetlen fajanszon (XVII. tábla 5.), párdarabja festett (XVII. tábla 6.). Hasonló testtartású férfialak ül a tatai múzeumban őrzött fűszertartón, a talapzat és az elrendezés is egyezik, azzal a különbséggel, hogy a tartóedények itt fonott kosár mintájára festettek (XVIII. tábla 1.). Ugyanilyen egy másik fűszertartó kosárkái is, nőalakja elöl felfogja kötényét, melynek öble egy harmadik tartórészt képez (XVIII. tábla 2.). Kétágú gyertyatartó közepén ül egy kalapos nőalak rocaille-os, lila festésű talapzaton, a két gyertyatartó kar növényt idéz — két kezével ezekbe kapaszkodik a figura, mintha hintán ülne (XVIII. tábla 3-4.). 6. / Egyházi témájú ábrázolásként Tatán is készültek Veronika-alakos és feszületes szenteltvíztartók. Az Iparművészeti Múzeum lebegő, virágos ruhájú nőalakjának előre tartott, lilára festett kendője alkotja a szenteltvíztartót, melynek elején festett Krisztusarc látható (XIX. tábla 1.). A tatai múzeumban található az Iparművészeti Múzeum letéteként egy domborműves Krisztus-alakot megjelenítő, feszületes szenteltvíztartó, melynek hátsó lapja és bordázott medencéje színes, festett virágokkal díszített. Az INRI feliratos táblácska felett kagylómotívumos dísz borul a feszület fölé (XIX. tábla 2.). 7. / A tatai alakos plasztikák közé tartozik az a Mária-szobor is, mely egykor a fajanszgyár kapuját díszítette. J. M. Korabinsky 1786-ban megjelent földrajzi lexikonjában írt a „porcellán vagy majolika" gyárról, melynek kapuja felett a Szent Szűz „porcelánból" készült alakja áll „életnagyságban"}

11 Petrik Lajos 1890-ben említi e szobrot; megjegyzi, hogy egy ilyen kvalitású mű létrehozására képes gyár már régebb óta fennállhat.

178 Radisics 1891es cikkében részletes leírást ad „Máriának fayenceból való, mindenestül színesre mázolt, jelenleg 1.35 méter magas szobrá"-tó\. Leírta, hogy a szobor teste két darabból áll, kezei és lábai is külön készültek, és a karokban, lábszárakban az összeillesztéshez szükséges üregek találhatók. Mária ruhája fehér, köpenye sötétkék, nyakán sárga a kendője, arca bíborral, szemöldöke violával festett. Kezét és lábát kőedény-anyagból áttetsző mázzal természetes színűre festették, feje körül vasból készült a csillagkoszorú, jobb kezében vasból kovácsolt, olajfestékkel festett liliomág volt.

179 Dornyay Béla 1914-ben arról írt, hogy a szoIlyen jellegű csendéleteket mutatnak be írásaikban: MOJZER 1982.; MOJZER 1993.; ÚJVÁRI 1993. KORABINSKY 1786, 126.; közli: FALLER 1937, 6. PETRIK 1890, 215-216. RADISICS 1891, 191. Ugyanerről: RÉDEI (ROHRBACHER) 1917, 55.