Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére

Pfeiffer itteni működése nem tartott sokáig, 1762 augusztusában elbocsájtották: „ím Jahre 1762 ist der meister Sebastien Pfeiffer abgestellet worden}

6 s ezzel együtt az üzem működése is megszűnt. Pfeiffer távozott Tatáról. Az uradalom a „Porczellain macher Haus"-z egy ácsmester mellette álló házával együtt 1763-ban eladta Fülöp (Philip) Mihály komáromi posztófestő mesternek.

57 Schirek Pfeiffer 1792-es haláláról ír a holicsi gyár történetét feldolgozó munkájában.

58 A tatai uradalom új ura, Esterházy Miklós gróf koronaőr komoly terveket szőtt Tata városát illetően, a középkori eredetű vár területén kívánta felépíttetni családi rezidenciáját, mely az eszterházai kastéllyal vetekedett volna, de három év múltán bekövetkező halála meggátolta ennek megvalósításában. Fia, Esterházy Ferenc gróf, a későbbi párizsi nagykövet örökölte a birtokot. S mivel, ha szerényebb kivitelben is, de felépült a családi kastély, a grófi család egyre gyakrabban tartózkodott itt. Ebben az időben megerősödött az ipar; a céhek között az egyik legjelentősebb a fazekasoké volt, akik 1722-ben kapták céhszabadalmukat.

59 Robert Townson angol tudós 1793-ban járt Magyarországon, útja során ellátogatott Tatára is, és négy év múlva kiadott munkájában említést tett a tatai fazekasokról: „Gyártanak itt cserépedényeket is. Ezen gyárak közül meglátogattam az egyiket, amely nagyobbszerűnek tűnt előttem. Hanem a kisebbek érdekesebbek..." — a továbbiakban részletezi a munkamenetet. Bár megemlíti az akkor Schlögl János György irányítása alatt álló tatai gyárat, figyelmét sokkal inkább a helyi fazekasok munkamódszere köti le.

60 A virágzó tatai fazekasipar működéséhez nélkülözhetetlenek voltak a helybéli kitűnő agyaglelőhelyek. Korabeli, 1778-as leírásában Korabinsky is kiemeli ezt a tényt.

61 Bár a városban sok figulus (fazekas) élt, a gyárral nem kerültek kapcsolatba. A városi plébánia keresztelési anyakönyveiben 1776 végétől jegyezték a keresztszülők és szülők foglalkozását, s a városi fazekasok foglalkozása mellől hiányzik az „ex fabrica" vagy „in fabrica" jelölés, míg a gyárban dolgozók neve mellett ez megjelenik. Ezen kívül gyermekeik keresztszülei sem álltak kapcsolatban a gyárral. A város jelentős agyagiparának és a korábbi gyáralapító törekvések híre indíthatott arra három holicsi mesterembert, hogy Tatán próbáljon szerencsét. Pram (Bram, Brain, Prahm) András, Schwaiger (Schweiger, Sveiger, Svaiger) Antal és Deutscher (Teütther, Theitser) Pál 1768. január 22-én felfogadásukat kérték az intézőnél, kérelmezték, hogy REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 15/b, 194.; RÉVHELYI 1941, 11. a gróf Esterházy levéltár adatai; MIHALIK 1964, 229. REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 14, 107.; RÉVHELYI 1941, 12.; MIHALIK 1964, 229. SCHIREK 1905, 11. KEMECSI 2000, 11. TOWNSON 1797, idézi: SIKLÓSSY 1917, 34. KORABINSKY 1778, 245.; említi: RÉVHELYI 1941, 14.