Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Ifj. Gyuszi László: Tata a polgárosodás útján (A zsidók szerepe a 19. és 20. század elején)

1875-ben a tanfelügyelőség hivatalos jelentésben számolt be az iskola működéséről, amellyel kapcsolatban a felettes hatóságok a következőket állapították meg: „egyúttal kötelességem kijelenteni, hogy a nevezett hitközségnek iskolája minden tekintetben példányszerű".

6 1861-ben sor került a zsinagóga átalakítására is. A terveket Wechselmann Ignác készítette, aki a pesti Dohány utcai templom kisebbített formája alapján oldotta meg feladatát, de a tatai zsinagógánál a tornyokat elhagyta. Valószínű, hogy a hitközségnek nem volt kellő anyagi háttere, mivel a szép elképzelések csak részben valósultak meg. Az 1850-60-as években császári és miniszteri rendeletek szabályozták a magyar zsidók különféle polgári viszonyait. Az abszolút hatalomnak a zsidóságra kiterjedő centralizációs politikája a gazdasági élet terén a zsidóság tevékenységi körének szélesítése irányába hatott. Egy 1851. évi kormányrendelet a zsidó tőkének a kereskedelem és az ipar területére való befektetését ösztönözte. Az 1850-es évek gyáralapításaiban a zsidó vállalkozók tevékenyen vettek részt. Már a reformkorban is termelő iparvállalatok közül a Fischer-féle tatai porcelángyár, valamint Goldberg óbudai textilgyára változatlanul működött. Az ipari vállalkozások nagy része a mezőgazdasági termelésre épült (pl. Steiner Éliás alapította Tatán a cukorgyárat). Míg egyfelől az osztrák abszolutizmus a gazdaság területén számos ponton szélesítette a zsidóság mozgásterét, másfelől tisztázatlanul hagyta jogállását, nem állapította meg az általa gyakorolt polgári, politikai jogok hatókörét. A hazai zsidóság helyzetének javulása a Habsburg Birodalom hatalmi pozíciójának meggyengülése következtében jött el. A politikai erjedés új lendületet adott az emancipációs törekvéseknek. A hatalmi elnyomás ellen az 1861. évi és 1865. évi országgyűléseken emeltek szót a képviselők, s követelték a nemzet „adósságának" rendezését a zsidókkal szemben. Ezek az évek az ortodox — neológ szembenállás élesedésének jegyében teltek el a zsidóságon belül is. Az 1867. évi alkotmányos kormányzás helyreállítása után sor került a régen várt emancipációs törvény meghozatalára is. Ezt az 1867. évi XVII. tct, mely „az izraeliták egyenjogúsításáról" szólt, nagyon sokan bírálták, de legalább annyian dicsérték is. Egy azonban biztos: ez a pár soros törvény új fejezetet nyitott a hazai és természetesen a tatai zsidóság történetében is. A magyarországi zsidók helyzetét a 19. század második felétől a kibontakozó szabad versenybe való bekapcsolódás mértéke, a polgári szerkezet keretei közé történő beépülés lehetőségei határozták meg. 6 GOLDBERGER 1916., 4. sz. 271-283.