Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Muskovics Andrea: Bolgárkertészek Esztergomban és környékén
Ivanov család: Bocskov család: Lekov család: Tokod határában béreltek földet, majd a háború után megvették Esztergom határában béreltek földet Tokod határában béreltek földet Ivanova Ratka családja: Esztergom határában béreltek földet A nagyobb kertészetek az 1950-es évekig álltak fenn. Ekkor a termelőszövetkezetek szervezése következtében elvették a földeket, s a kertészkedést már csak nagyon kis területen tudták folytatni az egyes családok. Az Esztergom környékén letelepedett bolgárokat hamar befogadták, de a beilleszkedés hosszabb folyamat volt. A családok nagymértékben összetartottak, ami megkönynyítette itteni életüket. Hagyományaikat, szokásaikat igyekeztek megtartani, azonban ez nem teljesen volt lehetséges egy idegen kultúrában. Eltérő vallásuk és naptáruk miatt ünnepeiket nem igazán tudták megülni és hagyományos módon megünnepelni. 22 Lili Peneva-Vinczénél olvashatjuk, hogy az összetartás, az identitás megőrzésének eszközeként megtartották állampolgárságukat és igyekeztek egymás között házasodni. 23 Ez azonban ezen a vidéken egyáltalán nem volt jellemző. Endogámiáról egyáltalán nem beszélhetünk, a bolgár családok fiataljai soha sem házasodtak egymás között. A kezdeti időkben, mikor ősszel még hazajártak, s családjuk Bulgáriában volt, ott választottak maguknak feleséget. Miután azonban sikerült végleg letelepedniük Magyarországon, már itt nősültek és soha nem bolgár lányt vettek el. Emellett állampolgárságukat sem feltétlenül óhajtották megtartani, sőt, igyekeztek mielőbb megszerezni a magyar állampolgárságot. Ez sok esetben nem sikerült, mivel feltétele volt, hogy Bulgáriában teljesítsék a kötelező katonai szolgálatukat. A legtöbben azonban nem mertek visszatérni, így sok esetben az elmúlt évtizedekig magyar állampolgárság nélkül maradtak, ami egyáltalán nem jelentette azt, hogy megszakították volna kapcsolatukat az anyaországgal. Még ma is igyekeznek tartani a kapcsolatot az ott élő rokonaikkal, s ha lehetőségük van rá, akkor hazatérnek látogatóba. Bolgárságuk megőrzésének legfőbb eszköze a nyelv volt, ezt igyekeztek továbbadni a fiatalabb generációknak is. Ma azonban közülük szinte senki sem beszéli a nyelvet, mára már a teljes asszimiláció figyelhető meg. Az asszimilációs folyamatot meggyorsította az is, hogy vallásuknak megfelelő templom, bolgár nyelvű iskola, valamint kultúrház csak Budapesten volt, ahova csak nagyritkán jutottak el. Mára hagyományos bolgár kultúrájukból csak bizonyos ételeket őriztek meg, melyek közül talán a legfontosabb a sültpaprika. Ezt még ma is minden család ismeri és rendsze23 Legfontosabb ünnepeik a következők: - január 18. a bába napja (a nők ünneplik meg a szüléskor segédkező asszonyokat) - február 14. Trifonov nap (szőlőmetszés ideje, a tavasz közeledte) - március 1. Mártenicska - március 3. nemzeti ünnep (felszabadulás a 300 éves török uralom alól) - május 23. a bolgár kultúra napja (Cirill és Metód) 23 PENEVA-VINCZE 1981, 452-453. m
