Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Kövesdi Mónika: A gróf kertje, a gróf színpada

Eszterházy Ferenc személyével kapcsolatban a korabeli kritika mindig elismerő és dicsérő, a tatai szabadtéri játékokról szólva elragadtatott. A gróf a tatai nyári játékok esetében nemcsak jó házigazda volt, nemcsak — karmesterként — alkalmi szereplő, de személye volt a biztosíték a darabok kiválasztásának és előadásának magas színvonalára is. A grófnak a Tatai Ünnepi Játékok születésében és szervezésében, lebonyolításában betöltött, meghatározó szerepére vetnek fényt tervei a játékok jövőjére vonatkozóan. Komoly és kiérlelt koncepció mentén gondolkodott: az Operaház nyári (tehát három hónapos) telephelyévé szerette volna bővíteni az addig egy-két napos játékokat. Az angolkertben fedett csarnokot kívánt felépíteni, amely rossz idő esetén is befogadná az ünnepi előadást. Lovardáját koncertteremmé akarta alakíttatni, ahol fiatal karmestereket indított volna el a világhír felé. Továbbá zeneiskolát (tkp. konzervatóriumot) szeretett volna alapítani Tatán, s e tervhez már meg is nyerte Toscaninit tanárnak. A gróf nagyszabású tervei arra irányultak, hogy egy virágzó zenei központot hozzon létre a városban, hajlama és tehetsége szerint ezt látva a boldogulás útjának, mind birtoka, városa, mind saját pályája szempontjából. ZÁRLAT Amikor 1933-ban felcsendültek Eszterházy Ferenc nyitányának hangjai, még senki sem gondolta, milyen szédületes ívben emelkedik a hír és siker felé a tatai Naturbühne. Az utolsó előadás, az 1936-os Fidelió után azonban hirtelen vége szakadt a tatai színpad csodájának. A szabadtéri játékok bukásának okai között a legsúlyosabb talán egy nézeteltérés a Tatai Nyári Játékok fő szervezői, Eszterházy gróf, Fellner Pál képviselő és testvére, Fellner Alfréd konzul, a Magyar Operabarátok Egyesületének elnöke között, amely a játékok jövőjére vonatkozó elképzelések különbözőségén alapult. A gróf - az ötletadó és házigazda — a barokk főúr gesztusával megbántottan visszavonult, visszatartva csodálatos angolkertjét, vagyonát, kapcsolatait és lipicai ménjeit. A szabadtéri játékok megrendezése majd felfüggesztése bizonyára összefügg operájának budapesti bemutatásával, de a sértődött arisztokratát már ez sem tudta kiengesztelni. A Tatai Ünnepi Játékok rövid története számtalan tanulságot kínál számunkra is. A siker egyik tényezője a produkció megvalósítására irányuló széles összefogás volt, amely a mezővárosok közösségétől kezdve az opera társulatáig minden szinten megnyilvánult. A másik tényező a minőség, amely a rendezők és alkotók igényéből és tehetségéből táplálkozott. A harmadik tényező a nagylelkű és hozzáértő mecénás személye, aki a közeli és távlati célok érdekében nem rettent vissza az anyagi áldozatoktól. A gróf szerepe a vállalkozásban, anyagi támogatása, kapcsolatai, de főképpen kertje miatt, túlságosan nagy volt ahhoz, hogy nélküle az ünnepi játékokat folytatni lehetett volna. A magyar kultúra reménybeli Salzburgja, a művészlelkű főúr álmával együtt elenyészett.