Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Wagenhoffer Vilmos: Régi sírjelek, sírkeresztek a történeti Kirva község - Máriahalom - Öregtemetőjében

ragómesterek fantáziája, művészi érzéke, felkészültsége alapján. Természetesen minden mesternek megvoltak a maga féltve őrzött „fogásai" és csak rá jellemző dísz-szó elemei. Nálunk Zsámbékon és a Duna-menti „Kőországban" kell őket keresni, akik mesterműveikbe a népművészet minden hajtását felhasználták, beleálmodták. Végigtekintve az Oregtemetőn, az egy alapsíkú, tömör sírkőfaragványok tűnnek fel, de ezen belül az alaposabb vizsgálódás felfedi azok sokféle formakincsének elemeit is. Stílusok és ornamentikájuk sokfélesége nemcsak megőrzendő kincs — akár csak a velük rokon zsámbéki, perbáli, budajenői, dági, leányvári, csolnoki, stb. —, hanem felkelthetnék a szakemberek figyelmét: gyakorlóteret adva néprajzkutatóknak, főiskolásoknak és esztétikai élményt adva a népi kultúra után érdeklődőknek (pl. falusi turizmus) is (IV tábla 1-2.). Az Oregtemető sírköveinek (212) döntő többsége zsámbéki miocén mészkőből készült (179), de jelentős a száma az 180-es évektől megjelenő vékonyabb és keskenyebb piszkeisüttői vörösmészkő sírkereszteknek is (3). A szív- és tulipánalakúak kivételével vaskos táblatest-alakúak, de az 1890-es években megjelent új típusú zsámbéki sírkeresztek általában magasabbak és karcsúbbak, jellemző koronarésszel és írástáblájukat határoló oszlopokkal (IV. tábla 2.). Mivel a sírkövek többsége egytömbű, egysíkú táblás (téglatest) formájú, nagyon nehéz csoportokba sorolni őket. Szerkezetük — tagoltságuk, stíluselemeik, ornamentikájuk — alapján tehetünk bizonyos kísérletet erre, amelyet sokkal inkább esetlegesnek tekinthetünk (a variációk miatt is), mint abszolút objektív kritériumnak. Véleményem szerint 9 csoportba sorolható kőkeresztek kivétel nélkül sírkeresztek. Szerkezetük, díszítményeik és szimbólumaik alapján számos változatukat különböztetjük meg. 1. A rusztikus stílusú sírkeresztek (8 változat) többnyire egysíkúak, 2-es, 3-as tagoltságúak és írástáblájukat a kereszttel együtt a zsámbéki műhelyekben kifűrészelték. Tömb jellegüket utóbb a kereszttől a lábazatig végigfutó keskeny szalagdísz oldja (V. tábla 1.). Archaikus hasáb-jellegű keresztszáraik végükön egyenesek és vágottak. Vésett szimbólumaik a kereszteken Krisztus küldetésére és halálára utaló rövidítések (keresztes IHSés INRI -jel), amelyek kiegészülnek a szeretet jelével (szív: V. tábla 2-4). Latin nagybetűs feliratai még rekonstruálhatók a 19- sz. első feléből (V. tábla 3-4.). 2. A klasszicizáló típusú sírkövek (9 változat) jellegzetes stíluselemei (pl. timpanon) a magas építőművészet sírkövekre vonatkozó provinciális megjelenése (VI. tábla 1.). Tagoltságuk 3-as, 4-es. Szerkezetükben az a legnagyobb újítás, hogy legtöbb változatukban felirattáblájukat a kereszttől párkányrész „gerendázata" választja el, és több típusnál koronarész jelenik meg. Archaikus keresztszár végeik mellett megjelennek az ívelt és csonkolt horog végűek is. Keresztmezőit középen saját anyagú plasztikus Corpus és pléhKrisztus tölti ki. Irásmezőjüket kősávok, enyhén domborodó oszlopok és tojássor-dísz határolják. E mezőt gyakran pálmaág, angyalkák nyitják, más esetekben élők- és holtak búcsúzkodására utaló plasztikus kézfogás zárja. Néhány kivételtől eltekintve először jelenik meg a lábazaton díszítmény és benne kék festéknyom. Gótbetűs feliratai a sírkövek bemeszelése miatt csak sejthetőek.