Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében

gyakran említették Fejér megyeinek is. Ráadásul Galla szabad ispánság része lett 1522től. Egyházi viszonylatban a veszprémi püspök joghatósága alá taroztak az itt élők, de az egyházmegyén belül a budai és a fehérvári esperesség határvonalán éltek. Az oklevelek adataiból nem egyértelmű, hogy a tágabb értelemben vett térségben milyen szerepet töltöttek be az elődtelepülések. Bánhida, mint láttuk, megindult a fejlődés útján, hiszen a későközépkori források egyértelműen oppidumnak, azaz mezővárosnak nevezték. Előfordulhat azonban, hogy csak birtokosa szerette volna jobb színben feltüntetni. Jóllehet ez a mezőváros nem volt nagyobb, mint egy jelentősebb falu, azonban nehéz eldönteni, milyen szerepet töltött be a térségben. Kubinyi András központi helyek osztályozásának szempontjait figyelembe véve közelebb juthatunk a kérdés megoldásához.

242 A legtöbb település esetében alig 1-2 pontot adhatnánk, így nem érdemes velük foglalkozni. Nézzük azonban a Bánhidára vonatkozó adatokat. Officiolaius működött benne: 1 p. Vásárra nem maradt fenn adat. Jelentős úthálózati csomópont, innen több központi hely is elérhető volt: 3 p.

243 1490 után mezővárosként említették: 2 p. Bánhida jelenlegi ismereteink alapján a pontrendszerben mindössze 6 pontot szerzett, de ennek felét is úthálózatának köszönhetően. Ez a pontszám annyit jelent, hogy Bánhida az átlagos mezővárosok, illetve a mezővárosias jellegű falvak népes táborához tartozott.

244 A különböző települések között bizonyos mértékű központi funkciót látott el, de ez csak kis területen érvényesült. 242 KUBINYI 2005, 19-29. 243 így Tata, Győr, Pápa, Mór, Székesfehérvár, Buda, Esztergom. Ld. GLASER 1929. 244 KUBINYI 2005, 29.