Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében
barlangot, melyet egyértelműen azonosíthatunk a mai Szelim barlanggal. 237 Bél jegyzi fel először azon mondát is, melyben a néphagyomány - az itt található rengeteg embercsontot - egy, a tatárjárás idejére képzelt mészárlás emlékének tartja. 238 Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a bizonyosan létező Árpád-kori település nevét nem tudjuk. Kutatásunk jelenlegi állása szerint a legvalószínűbb, hogy a település neve a Vid(a) személynevet őrzi. E név eredhetett a település templomának Szent Vitusról elnevezett védőszentjéről is - bár Szent Vid tisztelete a térségben inkább az újkorban dívott a szlovák anyanyelvű telepesek körében. 239 Természetesen nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy az itt kialakult település lett volna a középkorban az előbb említett Mindszent település. BEFEJEZÉS A forrásokat végigtekintve láthattuk, hogy alapvetően - az oklevelek természetéből adódóan - jogi, főként birtokjogi szempontok alapján őrződtek meg a középkori események részletei. Sajnos elbeszélő forrásaink szerepe itt elhanyagolható. A másodlagos információk alapján némiképp sikerült színezni a gyakran csak birtoktörténeti adatokat. Egyes adatok alapján feltételezhetjük, hogy az államalapítás körül, s talán azután is, a területen nagyobb és összefüggő királyi birtok volt, ám találtunk arra is adatot, hogy hamar megjelentek a különböző birtokosok a térségben. A két legnagyobb település, Bánhida és Galla kezdetben királyi birtok volt, azonban a 15. századra már különböző nemesek birtokában találjuk őket. Az elődtelepülések tehát különböző jogi helyzetben és különböző birtokosok kezében voltak, ráadásul egy-egy településről is gyakran több birtokost ismerünk. Tatabánya területe ráadásul a középkor folyamán több közigazgatási egység határterületére esett. A kutatások jelenlegi állása szerint elképzelhető, hogy területének egy része a korai Visegrád megye fennhatósága alá tartozott volna, 240 amit egyelőre csak egy 1009 körűiről származó adat támogat és az a tény, hogy a 14. században a terület a veszprémi püspökség része volt. Sajnos nem látjuk tisztán a Csák nemzetség Vértesben birtokos ágának birtokszerzéseit, mely Fejér megye határainak megváltozásával is együtt járhatott. A bizonytalanságot csak fokozza e kérdésben, hogy az 1379-ben és 1425-ben kelt oklevelek megemlítették a bizonytalan kiterjedésű vértesi ispánságot, melyhez a térség is hozzátartozott. 241 Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a 15. század elején feltűnő tatai ispánnak volte igazgatási joga a térségben. Ezt követően, a későközépkorban is gyakran megváltozott a megye határa, bár Galla szinte mindig Komárom megye, míg Csákány(egyháza) Fejér megye területén volt. Azonban Bánhida legtöbbször Komárom megyéhez tartozott, de 2,7 BÉL 1989, 3-4. 238 Uo. A monda idővel a török időkre tevődött át, s a barlang is ezért kapta Szelimről a nevét. 239 Szent Vid a tizennégy segítő szent egyike. A középkori Magyarországon 23 helyen ismerünk róla elnevezett templomot. MEZŐ 2003, 493-495. 240 KRISTÓ 1988, 251-252. 241 A vértesi ispánságra ld.: 1379: MOL DL 101919.; 1425: SOPRON. II. 95.