Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében
dénárt jelentett. Összehasonlításul nézzük néhány környékbeli plébános által befizetett összeget. Ugyanebben az évben a móri plébános 60, a dadi 30 kisdénárt fizetett. A legnagyobb tizedet e térségben a vértesszentkereszti apát fizette, nem kevesebb, mint 560 kisdénárt adott a pápa céljára. 189 Az Anjou-korban tehát komolynak mondható bevételekkel rendelkezett Bánhida plébánosa. Nem sokkal később, a híres sasadi tizedperben ugyanezen Mihály, mint a veszprémi püspök egyik tanúja került feljegyzésre 1357-ben, több egyházi és világi tanú között. 190 A bánhidai plébános ebben a felsorolásban az egyházi tanúk között a legutolsó helyen szerepelt. Jelen esetben ezt nem rangkülönbség indokolta, hanem az, hogy az egyházi tanukat a területi elosztás (esperességek) alapján sorolták fel. A következő említésre közel 40 évvel később találunk rá: ekkor Miklós bánhidai plébános egy jogi ügynél volt jelen. Az 1402-ben kiadott közjegyzői oklevélben a bánhidai plébános Győr egyházmegyei papokkal együtt lett megszólítva, 191 szintén jogi ügyletnél volt tanú plébános. A bánhidai plébánia közvetett említésére 1461/62 fordulóján került sor, mikor is Bánhidát „Egyházas" előtaggal látták el, így az akkor élőknek egyértelmű volt, mely településrészről esett szó. Továbbá azt is jelenti, hogy a településen összesen egy egyház, azaz templom volt. A bánhidai egyház eddig ismert utolsó középkori említése 1501-ben történt. Ekkor ugyanis a győri püspök és a pannonhalmi bencés rend között jelentős joghatósági vita folyt, mivel a győri püspök a pannonhalmi apátság alattvalóinak egy részét megpróbálta a saját ellenőrzése alá vonni. Erre perusiai Marian pápai követ többek között a bánhidai plébánost is utasította, hogy ha az apostoli szék fölszólítja őt, akkor együttesen vagy egyenként a kiközösítés büntetésével akadályozzák meg a győri püspököt abban a szándékában, hogy a per folyamán a pannonhalmi apátságot zavarni próbálja. 192 Azonban nemcsak az írott források jelezték egyházas helynek a középkor folyamán Bánhidát. Lázár deák 16. század elején készített térképén a települések jelei, azoknak jellegzetes épületeire utaltak, s ez jól látható a nagy városok esetében. Hrenkó Pál szerint a térképen látható tornyok a települések egyházi épületére utalnak. 193 Jelentősebb településeknél jól megfigyelhető, hogy a készítő törekedett az épületek jellegzetességét viszszaadni. Bánhidát egy egyszerű tornyocskával jelölte, mely így legvalószínűbben a tele189 A kisdénár kiszámítására: 14 kisdénár 1 garas: MON VAT I/l. 312., 385. 13 pensa és 17 dénár összege egyezik meg 16 garas 259 dénár és 2 pensa összegével, tehát ha a garast 14 dénárnak vesszük, akkor 224+259—483 dénár jut 11 pensára és 17 dénárra, ami alapján 466 dénár 11 pensa, így 1 pensa 42,36 dénárt ér. Györffy táblázatában egy pensa 80 dénárral egyenértékű: GYÖRFFY 1987, 343190 „Micbaelempresbyterum ecclesie de Bandhyda" (!) Mon. Episc. Vespr. IV. k. CCCIII 346. 191 „ Nicolaus de Banhydaplebam..." MOL DF 274123., a regeszta tartalma: ZsO II/l. 2021. sz. 192 „dilectis nobis in Christo honorabilibus et discretis viris de Hamattha et de Teseer de Banhy(da) {Wejspnmiensis diocesis ac de Kayar de Papa de Zenthwyd de Zamol et de Wamos Strigoniensis diocesis alüsque omnibus et singulis ecclesiarumparrochialtumplebanis... " PRT III. 123. sz. 574-575.; MON. EPISC. VESPR. IV. XC. sz. 104105. (részben eltérő átírással). 193 HRENKÓ 1976.
