Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében

Bánhidai személyek A Bánhidán is birtokos kisnemesi családot a Galláról szóló részben ismertettük. Az említett családon kívül eddig csak egy nemes személyt ismerünk, aki Bánhidáról származott, és feltehetően Bánhidán is volt birtokos a 15. század közepén. Mihály fia Pál először 1431-ben kerül látóterünkbe, amikor igen fiatalon Oszvald lányát, Katalint nőül vette. Az örvendetes eseményről csak azért szerezhetünk tudomást, mert újdonsült feleségével anyai ágon unokatestvérek voltak, ezért a pápától kellett engedélyt kérnie Pál úrfinak a házasságkötéshez. Az engedélyt 1431. május 29-én természetesen megkapta.

181 Kevés idővel később bánhidai Mihály fiát, Pált, a Hédervári család gönyüi várának várnagyaként említették. Gönyü vára Komárom és Győr megyék határán a Duna jobb partján helyezkedett el, így nem volt távol Bánhidától. A várnagy jelentős tisztség volt, hiszen ő felügyelte az uradalom vezetését, s egyben bizalmi pozíció, feltétlen ura érdekeit képviselte. Ez történt 1447-ben is. Pál vonakodott ugyanis átadni egykori urának, Hédervári Lőrincnek okleveleit annak feleségének, Blagai Margitnak. Blagai Margit második felesége volt Hédervári Lőrincnek, így csak mostohaanyja volt Hédervári Imrének. Pál várnagy Hédervári Imre jogait és főként érdekeit képviselte.

182 1450-ben még mindig gönyüi várnagy lehetett, bár erre csak közvetlen adatunk van. Ekkor ugyanis Hédervári Imre és Bánhidai Pál ellen indítottak eljárást egy határper miatt a Némái Kolos család tagjai.

183 Bár Komárom vármegye hatósága Hédervárinak adott igazat, a „felebbviteli fórumnál", a nádornál, a Kolos család nyerte meg a pert.

184 Pál több említését nem ismerjük, s ez abból is következhet, hogy végül ítéletet hoztak az említett, 1447 óta tartó ügyben, amikor Hédervári Imre Gönyü várának és birtokainak felét kapta meg, míg mostohája s annak gyermekei a vár és uradalom másik felét.

185 Bánhidai Pál a kisnemesek szokott életét élte, hiszen jövedelmeinek kiegészítésére egy nagyobb földesúr szolgálatába állt. Bánhida egyháza a középkorban A bánhidai templomra, illetve plébánosára vonatkozó adatok nem sokkal a település első okleveles említése után jelentek meg. A 13. század végétől pápai megbízottak járták az országot és adót gyűjtöttek egy újabb keresztes hadjárat elindítására. Ez az összeg az egyházi jövedelmek tizedét jelentette.

186 1332-ben Mihály pap 16 garast fizetett,

187 míg a következő esztendőben 6 garast

188 adott a pápai tizedszedőknek. A 16 garas 224 kis181 LUKCSICS 1938, 49. sz. 51. 182 Ekkor édesapja már nincs az élők között. HÉDERVÁRY 1909, I. 249. 183 HÉDERVÁRY 1909,1. 206. sz. 271. 184 HO III. k. 260. sz. 185 HÉDERVÁRY 1909, I. 211. sz. 275. 186 KMTL 530-531. m „Michael de Banchida solvit XVI. grossos." MON VAT Uh 374. 188 „Michaeide Banchida solvit VI. grossos." MON VAT. I/l. 384.