Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében

zsoldosokból álló seregével nem tudott Buda felé tovább támadni. Eközben II. Ulászló összeszedte erejét és seregének vezéreit, Kinizsi Pált és Báthori Istvánt Székesfehérvár elfoglalására küldte. A katonák gyülekező és egynapos pihenőhelye Bánhidán volt.

167 Miért ezt az útvonalat választották a hadvezérek, s miért nem a rövidebbet, csak találgatni tudjuk: Corvin János ugyanis ekkor Komárom várában tartózkodott, így a csapatok közelségével nyomást tudtak gyakorolni rá, hiszen ekkoriban közismert volt, hogy Miksa követe megkereste őt.

168 A másik cél talán az ellenség meglepetésszerű körbekerítése lehetett, így könnyebben el tudták vágni annak utánpótlását.

169 Bánhida nevét 1514 szeptemberében említik újra. Ekkor Korlátkői Péter familiárisai, valamint tatai, bánhidai és szomódi jobbágyai, tatai és komáromi várnagyai vezetésével a Komárom megyei Makk birtokon hatalmaskodtak. Az oklevél szövege azonban közelebb visz bennünket annak a kérdésnek a megoldásához, hogy pontosan ki birtokolhatta a 15. század végén és a 16. század elején Bánhidát. A döntő sor így hangzik magyarul: Korlátkövi Péter emberei és népei az officiolátusa alá tartozó Tata, Bánhida és Szomód birtokokon gyűltek össze nagy számban.

170 Ezek alapján világossá válik, hogy Bánhida — vagy egy része — Tata várának uradalmához tartozott. 1521-ben már Hédervári Ferenc birtokai között találjuk.

171 Korábban láttuk, hogy a Hédervári család igényt tartott Bánhidára, de Hédervári Ferenc, a Bánhidát 1475-ben igénylő Pálnak csak távoli rokona volt. Nem tudjuk tehát, mikor szerezte meg Hédervári Ferenc Bánhida birtokot — vagy annak egy részét —, de annyi bizonyos, hogy 149l-ben, mikor II. Ulászlóval megerősítette törzsbirtokait, Bánhida még nem szerepelt azok között.

172 Elképzelhető az is, hogy újra több birtokra szakadt Bánhida, s a nagyobbik, vámos része a Héderváriak birtoka lett, míg egy kisebb részét pedig a tatai uradalom birtokolhatta. Hédervári Ferenc azonban nem volt sokáig Bánhida birtokosa. 1521-ben ugyanis Hédervári magára hagyta a rábízott Nándorfehérvárat, melyet a törökök ostromoltak, s így az török kézre került. Ezt az árulást a kortársak felségsértésként értékelték, így II. Lajos a hűtlen Hédervári Ferenc vagyonát lefoglalta, bár életét végül megkímélte. 167 „Batoreus ex regis et senatus auctoritate dux belli deciaratus ac primo quoque tempore impedimenta, currus tormentaque bellica premittere et Bobemorum exercitui, quod iam ad hostes accesserat, preesse et Albam obsidione cingere iussus Nonis Iun. Buda egressus ad Baanhida exercitum rite lustravit ac postridie instructis agminibus Albam pervenit castraque ab ea parte, que ad Budám pertinet, locavit Kinisium ex inferiore Pannónia expectans, qui cum copiis suis ab altera parte urbem inter änderet, cum ceteras omnes vaste ac difficiles paludes obducerent." BONFINI V. II. 7. továbbá ISTVÁNFFY 2001, II. 53. 168 SCHÖNHERR 1894, 160. 169 Részletesebben Id.: E. KOVÁCS 1995/1, 35-49. 170 „.. .pluribus bominibus et populis in predicta Thatha ac Banhyda et Zomoldpossessionibus vocatis sub officiolatu suo szt Petre Korlathkewy commorantibus.

.." MOL DF 274207. 171 WENZEL 1859, 5-6. 172 HÉDERVÁRY 1909, I. 448., 338. sz. 469-472.; 341. sz. 475-479.