Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Kisné Cseh Julianna: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep kutatástörténete

Az első híradás mégsem ezekből a munkákból származik. A Tata-Porhanyóbányából előkerült fosszíliák, illetve az azokról szóló híradások összegyűjtése a sokáig méltatlanul mellőzött Dornyay Béla (1887-1965) nevéhez fűződik. A földrajz-természetrajz szakos, majd geológiából bölcsészdoktori fokozatot nyert piarista tanár Tata múltjának (is) fáradhatatlan kutatója volt. A tervezett várostörténeti monográfiát ugyan nem sikerült megírnia, de széleskörű érdeklődésének köszönhetően saját kutatási területén, a geológián kívül számos, a régészetet, történettudományt, irodalom-, művészettörténetet érintő cikke, tanulmánya jelent meg a helyi folyóiratokban vagy adott ki különlenyomatokban. Folyamatosan fejlesztette a tatai piarista házi múzeum anyagát, ami az ő munkájának köszönhetően vált Tatai Múzeum néven tegionális gyűjteménnyé s egyben a mai múzeum elődjévé. Mivel alapkutatásokat végzett, cikkei, tanulmányai mellett a Kuny Domokos Múzeumba került tárgyi hagyatéka is (levelek, jegyzetek, különlenyomatgyűjtemények), ami a mai napig a helytörténeti kutatás alapvető forrásai közé tartozik.

13 Dornyay Tóth Kálmánnak a Vasárnapi Újságban megjelent cikke kapcsán

14 közölte az első tudósítás történetét a travertínó bányában előkerült leletekről.

15 Munkája eredményeként vált nyilvánvalóvá, hogy a porhanyóbányai lelőhely egyike Magyarország legkorábban megismert — ha nem is régészeti, de — őslénytani lelőhelyeinek. Townson angol utazó - s nem az 1818-ban itt járt Beudant francia tudós, mint azt korábban gondolták, — leírásából származik az első adat, aki 1793-ban, magyarországi látogatása alkalmával Tatára is eljutott, s itt mint a piaristák vendége természetesen a szomszédban működő kőbányáról is kapott információkat Townson a következőket írta: „A kérgesítő vagy kövesítő anyag nem durva homok, amely hasonlít a kövülethez, hanem finom és tömör anyag, mint az olaszok travertinója;.. .Ebben a sziklában fosszil csontokat is találnak. Kalauzom azt mondta, hogy ásás közben egy nyolc-kilenc láb hosszú elefántfogra akadtak." írásban még korábbi Grossinger János jezsuita természetbúvár híradása, aki már 1794ben megjelent munkájában említést tett a megkövesedett testeket tartalmazó tatai márványról.

17 Kis Pál 1818. évi mamut-tudósítását Tanárky Mihály 4 évvel megelőzte, aki Tatán a Nagy-tó mellett 1807. október 25-én 5 lábnyi folyó homok alatt szörnyű elefánt tetemek előkerüléséről tudósít. Hét elefántfogat említ, melyeknek egyike 9 lábnyi hosszú és hat ujjnyi átmérőjű volt, de amelyek csakhamar összezúzódtak és töredeztek.

18 Erről a híradásról a Természettudományi Közlöny is beszámolt 1895-ben.

19 Szaiff János (18071877) piarista tanár 1856-ban, Tata történetének első feldolgozásában a tatai forrásokról a következőket írta: „... Némely egészen kiveszett emlősök, leginkább őselefánt-mammuth-csontjai nem annyira kövülve, mint meszesedve fordulnak elő. "

20 [i KÖVESDI 2002. 14 TÓTH 1912. 15 DORNYAY 1912. 16 TOWNSON 1797. 17 GROSSINGER 1794. 1K TANÁRKY 1814, 96. 19 LENGYEL 1895, 441. 20 SZAIFF 1856.