Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Kisné Cseh Julianna: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep kutatástörténete

Dornyay Béla 1925-ben Tata-Tóváros hőforrásai és közgazdasági jövőjük című tanulmányában foglalta össze a lelőhelyre vonatkozó, általa feltárt/összegyűjtött ismeretanyagot.

21 Ez a munka tulajdonképpen Horusítzky Henrik 1923-ban megjelent azonos című tanulmányának

22 ajánlása s egyben kritikája is, melyben a környékkel foglalkozó geológusokat is bírálta (a fenti szerző mellett Koch Nándort, Liffát és Kormos Tivadart) az általa összegyűjtött adatok nem ismerése miatt. Csak megjegyzésképpen: Kormos Tivadar, a lelőhely első feltárója, a feltárás eredményeit összegző, amúgy korát megelőző, kiváló monográfiájában is csupán Kis Pált idézi, s összességében ennyit ír: „A tatai mésztufabánya, mint csontlelőhely, már közel 100 éve ismeretes." Az 1766-ban alapított tatai kegyesrendi gimnázium 1851/52. évi értesítőjében valóban találunk adatokat a kegyes tanítórendiek közel 8000 kötetből álló házi könyvtáráról, valamint a könyvtárban őrzött „állati- s meglehetősen rendezett" ásványgyűjteményéről (Gimn. Ért. 1852). Csak annyit szeretnék még megjegyezni, hogy Dornyai Béla maga is gyűjtött 1905 előtt az akkor még működő bányából mamutagyar töredékeket, s megemlíti a piaristák házi könyvtárában régóta őrzött mamutfogakat, amelyeket akár a Townson vagy Szaiff János által említett leletekből származhatnak.

23 A város és a megye történetével foglalkozó helytörténészek, tanárok sora foglalkozott a bányákkal s az ott előkerült elsősorban botanikai leletekkel. Csupán a legfontosabb kutatókat megemlítve elsősorban Gyulai Rudolf (1848-1906) bencés szerzetesre, tanárra gondolok, aki a Komárom vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet megteremtője (1886) s 1886-1897 között egyben titkára, 1888-1897 között a régiségtár őre volt. O volt az egyleti múzeum megteremtője s az első kiállítás megrendezője is (1889)- Az 1880-as évek elejétől a gimnázium értesítőiben és a helyi lapokban rendszeresen publikált elsősorban a város és a vármegye múltjával kapcsolatos/foglalkozó helytörténeti dolgozatokat. 1887-től Komárom vármegye és város monográfiáján dolgozott, s így került sor a Kálvária-hegy leírásra is: „Tatán a nagy tópartján, a régi márvány bányák közelében szintén tetemes vastagságban mutatkozik a szálas, üreges mésztuff; ez úgy képződött, hogy a szénsavas mész növényrészekre csapódott le és azokat bekérgezte. A bekérgezett növényrészek többnyire: nád, káka, kisebb nagy lombosfaágak, gyertyán- és fűzfalevelek. "

24 3. Az első feltárás Az első régészeti leletek 1909 februárjában kerültek elő. A helyi sajtó, az 1879-ben alapított Tata-Tóvárosi Híradó folyamatosan figyelemmel kísérte a lelőhely és a leletek sorsát. 1909. február 20-i számában Talált régiségek címszó alatt közli az alábbiakat: „A kegyesrendi gymnázium hátamögött levő kőbányában érdekes leletre bukkantak a mult héten ott dolgozó munkás kezek. Egy nagyobb kő réteget robbantottak széjjel, amikor is abban óriási nagy, még az 21 DORNYAY 1925. 22 HORUSÍTZKY 1923. 2; DORNYAY 1925, 73. 21 GYULAI 1893, 30. y