Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Kisné Cseh Julianna: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep kutatástörténete

ször - ahogyan Casparus Ens írja - a Dunán itteni Magyarországon, Tata mezővárosa mellett,.. emelkedik egy igen magas hegy, amely fehér és vörös márványkőbányájáról nevezetes"}

0 A török harcok során elpusztult területen hamarosan megkezdődtek az építkezések, s ezzel párhuzamosan a kőbánya folyamatos használatba vételével is számolhatunk. Annak ellenére, hogy az építőcéh ládája 1865-ből származik, Nedeczky István főszolgabíró 1766-ban készült körlevele már kőműves és kőfaragó mesteremberekről tudósít (KDM HtGy: Ltsz.: 55.13.12.). Sajnos jóval kevesebb adat áll rendelkezésre a travertínó bányászatra vonatkozóan, bár a márványbányákhoz hasonlóan azok is a középkortól folyamatos használatban lehettek. A 19- század végén a Magyar Királyi Földtani Intézet Schafarzik Ferenc királyi bányatanácsos-főgeológust bízta meg a Magyar Korona országai területén működő kőbányák összegyűjtésével és részletes ismertetésével. A Földtani Intézetben addig gyűjtött anyag és helyszíni felméréseik mellett körlevelet adtak ki a megyéknek, melyben a területükön működő kőbányák adatainak ismertetését s mintaanyag beküldését kérték. Az 1904-ben megjelent munka Komárom vármegye területéről három travertínóbányát: a dunaalmásit, szomódit és tatait ismerteti. Tatáról a következőt olvashatjuk: „Világos-barnás, likacsos-szivacsos, diluviális mésztufa, gróf Esterházy Miklós József bányájából, mely a város keleti szélén fekszik és már emberemlékezet óta létezik. A kifejtett darabok kisebb nagyságban építkezésekhez, és falazásokhoz használtatnak, évenkint átlag 1000 m3 mennyiségben."

11 A 19. század második felében s a 20. század elején íródott, Tata és környékének (Vértes, Gerecse) földtani leírását - vagy azok ismertetését - adó munkák mindegyikében szerepel a Kálvária-hegy s annak keleti lejtőjén fekvő travertínó-bánya ismertetése is. így pl. Beudant, Hantken Miksa (1821-1893), Winkler, a már idézett Koch Nándor, Balogh Ferenc, Staff János, Kormos Tivadar, Timkó Imre, Komáromi Károly, Liffa Aurél, Holló Katalin tanulmányaiban.

12 A teljesség igénye nélkül felsorolt munkákból a bánya nyitásáról ugyan nem tudunk meg újabb adatot, de néhány tanulmány már az itt előkerült növény- és állatmaradványokról is tudósít. Meg kell jegyeznünk, hogy az irodalmakban helytelenül használják mind a márvány, mind a mésztufa elnevezést, mert a tatai mezozoós kőzetek csak megjelenésükben hasonlítanak a márványra, képződésüket tekintve mészkőnek nevezendők. A mésztufa elnevezés pedig geológiailag helytelen, mert a tufa szót a vulkáni működések során keletkező szórt üledékekre használjuk. Ezt a kőzetet a vulkáni tufákhoz hasonló porózus szerkezete és kis fajsúlya miatt nevezi a köznyelv mésztufának. A helytelen kifejezés helyett a travertínó vagy édesvízi mészkő nevek használatosak. 10 CSIBA [1714] 1991, 126. 11 SCHAFARZIK 1904, 151. 12 BEUDANT 1822; HANTKEN 1861; 1865; 1871; WINKLER 1833; KOCH 1909; BALOGH 1906; STAFF 1906; KORMOS 1906; TIMKÓ 1907; KOMÁROMI 1909; LIFFA 1910; HOLLÓ 1935.