Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Kisné Cseh Julianna: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep kutatástörténete

ős korban élő Mamut állat csontjait találták." Február 27-én már Dornyay tollából olvas­hatunk egy cikket az Ősember nyomai Tatán címmel, aki Kormos Tivadar magyar kirá­lyi geológus eredményeit közli: „...u.n. „Porhanyó-bányá"-ban, hol a diluviális korú mésztu­fát építkezési czélokra ember-emlékezet óta fejtik, megtalálta az ősember egykori ottartózkodásának kétségbevonhatatlan bizonyítékait. Nevezetesen rábukkantak ősember által használt igen durva kivitelű kőeszközökre (késekre, kaparókra stb.) és tűzhely nyomokra, továbbá tűznél megszenesedett állatcsontokra, amelyek mind csakis értelmes, eszes lénytől, nevezetesen az embertől származhat­nak." 2 ' 3 A továbbiakban közli Kormos eredményeit, a Földtani Társulat folyó évi február 17-i szakülésén tartott előadásának lényegét, valamint saját kutatási eredményeit, amik a már ismertetetteken kívül neolit kőeszközök előkerülésére vonatkoznak. Az első lele­tek további sorsát is a helyi sajtóból ismerjük: mivel Eszterházy Ferenc gróf a vármegyei múzeumnak szánta, halála után a grófnő teljesítette kérését. „...A hatalmas leletet, melyet Darányi Ágoston uradalmi jószágfelügyelő őrizett meg a kíváncsi szemektől (és kezektől) és mentett meg a tudomány számára, Alapi Gyula titkár felügyelet alatt mult csütörtökön szállították be a megyei múzeumba, hol megtekinthető." (Tata-Tóvárosi Hiradó 1909. május 29. (22. szám) 3.). A leletanyag a Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet (1886-1900) jogutódja, az egyik legnevesebb magyar íróról elnevezett Jókai Közmívelődési- és Múzeum Egyesület (1911-1945), tulajdonképpen az akkori megyei múzeum gyűjteményébe és kiállításába került. 1935-ben Zombory György bölcsészhall­gató vezetésével a gyűjteményt és a kiállítást átrendezték, a kiállított tárgyakról leltárt is készítettek. Ekkor már 331 db lelet tartozott a paleontológiái gyűjteménybe, ami sajnos a II. világháború alatt szinte teljesen elpusztult. 2 Az első leletek előkerülését követően — mint fentebb is említettük — Kormos Tiva­dar előzetes jelentésében tájékoztatta a szakmai közönséget, 27 a helyi sajtó pedig folya­matosan a nagyközönséget. Ugyanitt került sor az első ásatási szezon eredményeinek a bemutatására is. 28 (Tata-Tóvárosi Híradó 1909. július 24., 2.) „,.. a mészkőben, a földszín­től számítva mintegy 8 m mélységben egy - körülbelül 60 cm vastag - homokér van, mely alatt ismét tömör, kemény forrásmészkő következik. A csontok legnagyobb része a homokréteg felső hatá­rán, a mészkőbe van beágyazva, a melynek a homokkal érintkező alsó határán, valamint a homok­ban magában számos primitív chellesi tipusú kőeszköz, égetett csontok, faszéndarabok — valóságos konyhahulladék - találhatók.,." — később módosította a kultúrréteg anyagát löszre, amit akkor a zord időjárás miatt nem tudott megfigyelni. 29 1910-ben előterjesztett jelentésé­ben az előző évi ásatásáról a lelőhelyet a fauna alapján a felső pleisztocénbe sorolta, az elő­került eszközanyagot pedig a paleolit időszak közepe tájára helyezte. 30 A két ásatási idény (1909. május 30. — július 1. és 1910. március — április 10.) eredményeit egy a korát meg­előző kiadványban foglalta össze. 31 25 DORNYAY 1909, 1-2. 26 BINDER - CSÜTÖRTÖKY 1986, 113-115. 27 KORMOS 1909, 61-62. 28 KORMOS 1909a, 149-151. 29 KORMOS 1912, 6. 3U KORMOS 1910, 207. 31 KORMOS 1912.

Next

/
Thumbnails
Contents