Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Szabó Klára: Az epöli rómaikori Depot

Az epöli tál külső felületét esztergapadon, forgás közben simították, fényezték. E tekintetben nincs különbség az öntött és a lemez technológia között. A végső eljárás ugyanaz, esztergálás. Az esztergakések szerszám nyomai láthatók ma is.

20 Az epöli tál peremén 4 helyen látható foltozás, ebből három „régebbi" (IX. tábla 1-3.), sikerrel javított, utána újból használható volt a tál. A földbekerüléskor már több szakadás volt rajta, a feneke a kalapált talpgyűrű mentén kilyukadt, az attache-ai leváltak, kifolyt belőle a víz, nem lehetett felemelni, magyarán szólva használhatatlanná vált sokadik rómaikori javítás után, amikor is ebbe a depot-ba bekerült. Az elásáskor rajta lévő attache-ok már pótlások voltak (IX. tábla 4.), ugyanis ez a levél alakú attachepár inkább kisebb medencéken és a hullámozott falú tálakon

21 szokott előfordulni, de ott rendszerint omega alakú, masszív, öntött fülekkel, amint a 3. században elásott leletegyüttesek tanúsítják.

22 Az epöli tál ismételt foltozásai és a pótolt fülek és attache-ok ellenére sem árulkodik szükségszerűen nagyon hosszú használati időről. Valószínűbb, hogy a római kori javításokat az „olcsó áru" és a mérethez rosszul választott technika számlájára írhatjuk. A félkör alakú fülek a levél alakú attache párral a 3-4. századi ezüstedényeken is láthatók,

23 sőt még későbbre keltezhető adat az a bronz attache, amelyiknek a lelőhelye a Keszthely-Fenékpuszta későrómai erőd északi kapujában, a 2. objektumban elföldelt, bronzjavító műhely hulladékával betömött gabonásverem.

24 Ez a műhely az 5. században dolgozott, javított egészen az utolsó lehetőségig. Ezt az attache-analógiát mérvadónak tartjuk az epöli lelet keletezése szempontjából is. Az epöli tál a fent leírt technikai sajátságok miatt, valamint a tárgy nagyságához képest nem megfelelő kivitel miatt a 3- század 2. felénél korábban nem készülhetett, valószínűbbnek tartjuk a 3. század végét. Használati idejét a sok sérülés, a javítások, az új attache-ok miatt egy emberöltőnél, kb. 50 évnél hosszabbnak nem gondoljuk. Bizonytalan viszont, hogy mennyi ideig volt használhatatlan állapotban. 20 Vö. MUTZ 1972, 76, 78., 86-87., 150-152. Bilder 172., 178., 182., 205., 429-436.; TASSINARI 1975, 48., No 84. pl. 17. ezek a tálak azonban méretben kisebbek. 21 Rheinzabern: WERNER 1936, 395-410. Abb. 2.; WERNER 1938 passim; Halbturn: RADNÓTI 1966, 200. Taf. 3.; Wels: MIGLBAUER 1988, 289- Taf. 40. 4.; BARATTE-PAINTER 1989, 106. Nr 44.; Hagenbach: BERNARD-PETROVSZKY 1990, 34-40, Abb. 22. 9-10.; Weissenburg: KELLNERZAHLHAAS 1993, 96-98., 104, Taf. 93-94. 22 Neupotz, Weissenburg, Hagenbach, Wels vö. előző jegyzet. 23 BERNHARD 1990, 30. Abb. 17. 1, Farbtafel III.; SHELTON 1981, 54, keltezés a 4. sz. vége-5. sz. eleje. 93 Nr. 57-58. 24 MÜLLER 1978, 11, 20 fotó 8. kép 8. 62