Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Szabó Klára: Az epöli rómaikori Depot

öntés+kalapálás volt a szokásos eljárás. Éppen ezért nagyon jelentős technológiai változás a lemezedény technika, amikor magát a formát alakítják ki kalapácsütések sorával. Ez utóbbi módszer döntően a 3. században válik általánossá. A tartományok bronzedény anyagában először itáliai import cikként lehet találkozni ezzel a formával, amelyet azután a helyi gyártók utánoztak, de más technológiával, mint a dél-itáliai mesterek. A félgömb alakú bronztálak kereskedelmi úton elkerültek a Barbaricumba

11 is, hogy melyik gyártócentrumból származnak, az valójában nagyon kérdéses.

12 Formailag az epöli tálhoz legközelebb állna az Eggers-féle rendszerezésben a 93. szám alatt megrajzolt típus,

13 de félő, hogy mindössze elveszett attache-ok és fülek miatt került tárgyalásra önálló típusként. Jelen esetben, mivel az epöli tál készítéskori attache-ai és fülei is elvesztek, a szigorúan vett formai hasonlóság leginkább ezzel a formával áll fenn. Megfigyeléseink szerint azonban technológiailag eltérő készítmény, mert az epöli tál „tisztán" lemezedény, itt a forma kialakítása és nem korrigálása történt kalapálással, ami mindenképpen 3- századi eljárás, amint ezt más telep- és kincsleletekben

14 előforduló analóg példányok mutatják. Egy bronzlemeztál, mint amilyen az epöli is, készítésének fázisait nyomon lehet követni, egy 8 darabos, más-más munkaszakaszban félbehagyott reimsi

15 „tál"-sorozat alapján, amelyeknek őrzési helye a Musée des Antiquités Nationales (Saint-Germain-enLaye) Franciaországban (VIII. tábla 1-6.).

l6 A legelső művelet egy vastag bronzalap

17 kiöntése, amit azután még meleg állapotban kalapálással felhúztak a kívánt formára. Kezdetben 4 félkör alakú kalapácsütés sorozat figyelhető meg (VIII. tábla 1-2.). A 2. munkafázisban lemélyítették a középső részt (VIII. tábla 3-4.),

18 majd a 3. munkafázisban kikalapálták a talpgyűrűt (VIII. tábla 5-6.),

19 utoljára született meg a félgömb alak és a perem. 11 EGGERS 1951, 168-169., Taf. 9-10., Typ 91-108.; KRASKOVSKÁ 1978, 12., 71. fig. 4,4.; 81. fig. 14, 7-9. típusok; WIELOWIEJSKI 1985, 197-200. 12 EGGERS 1968, 104-107. 13 EGGERS 1951, 168. keltezés "B " - hogy a darab technológialag biztosan öntött-e, az a publikációból nem derült ki egyértelműen. 14 Pl. WERNER 1938 Rheinzabern; EGGERS 1966, 86. Prestwick Carr Kat. Nr 65., Abb 24 d, e - a lemez technológiához 1. Legújabban MASSART 2001, 49-61.; PETROVSZKY 2001, 485-498. 15 MUTZ 1972, 44. Bild 73-74. 150-152, Bilder 429-436.; TASSINARI 1975, 50-51, Nos 95-102. 16 Ezúton is köszönöm a MAN szíves engedélyét, amely lehetővé tette, hogy 1984-ben tanulmányozhassam és lefényképezhessem a félkész darabokat. TASSINARI id. h. nem említi, a lelőhely Mutz könyvében szerepel. 17 TASSINARI 1975,50-51. nos 99-101, pl. 22. gyártástechnológiai szempontból nem értékeli a félkészdarabokat, jóllehet mindez látható az általa közölt fotókon is. 10 uo. no 98. 19 uo. nos 95-97. 61