Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Tokai Gábor: A preszkíta kori „harci kocsizó horizont” a kelet-európai sztyeppéken

nyos" szerkezetű zablával).

81 A lehetséges kaukázus-vidéki kapcsolatokat figyelembe véve ez a meglehetősen idegenszerű szokás is más összefüggésbe kerül. A fenti dunántúli zablatípust a kocsis sírok ismeretében az egybeöntött — feltehetőleg elsősorban szintén fogatolt ló szerszámzataként alkalmazott — bronz zabiák vasból való utánzásának lehet felfogni. A típus ezáltal párba állítható a (nagyjából egykorú) archaikus szkíta kori vasból készült, szájrésszel egybeszegecselt oldaltagú zablatípussal: mindkettőben a szilárd rögzítés

82 egy-egy — azonos mintaképből kiinduló, de a helyi adottságoktól függő — megoldási kísérletét kell látnunk (a korszak jellegzetes oldaltagformáinak a hatása, hogy az egyenes, szimmetrikus előkép mindkét esetben ívelt, aszimmetrikus alakká változik). A leletek alapján feltételezhetünk tehát egy bizonyos időszakot, amikor a sztyeppe népei a kétkerekű harckocsi alkalmazásával kísérleteztek. Mivel sem az ezt megelőző (leszámítva a bronzkort - ld. Sintasty)

83 sem az ezt követő időszakból sincsenek olyan leletek vagy források, melyek harckocsi használatára utalnának a térségben, kézenfekvő a jelenséget az elő-ázsiai harckocsis hadviselés hatásával magyarázni. Feltételezhető továbbá, hogy a merev rögzítésű zabiákkal folytatott — a fogatolással összefüggő — kísérletek (Endze-Konstantinovka típus, Kelermes-Perebykovcy típus, az egyedi Vysokaja mogila-i példány, a (bihar)ugrai zabla köré sorolható típus /Zürich-Alpenquai, Fügöd, Gigen és Észak-Bulgária/, valamint a dunántúli Kismező típus) egyetlen közös harci kocsizó horizontban egyesíthetők, amelyen belül a kísérletek heterogén jellegét a különböző etno-kulturális ill. politikai csoportok helyi sajátosságai magyarázzák. A „harci kocsizó horizont" nem választható el a sztyeppe népeinek elő-ázsiai jelenlététől, így az ókori keleti és görög forrásokban való szereplésük alapján szélső határai Kr. e. 714 (a kimmerek első említése asszír forrásokban) és Kr. e. 585 (a szkíták kiűzése Médiából Hérodotos szerint) közt húzhatók meg. Az uashitui halomsírt Érlih a Kr. e. 8. sz végére — 7. sz. első felére datálja.

84 Az asszír harckocsis krasnoe znamja-i kurgánt (melyhez a kelermesi 24. kurgán datálása is igazítható), Galanina a Kr. e. 7. sz. közepére - harmadik negyedére helyezi.

85 A fügödi raktárlelet az alföldi preszkíta kor egyik legkésőbbi együttesének tartható az egybekovácsolt vaszabla levélalakú szíjrögzítő gombjai 1 DARNAY 1899, 63. és DARNAY 1909, 165-167. Elképzelhető, hogy a Párducz által említett keszthelyapátdombi lósír (koravaskori anyagot is tartalmazó telepről) is ebbe az összefüggésbe tartozik (PÁRDUCZ 1965, 284-285.). 2 Egyértelmű azonban, hogy a dunántúli példányok ettől a kialakítástól még nem váltak szilárd rögzítésű zabiákká. Ehhez még a rögzítés más módozatait is alkalmazni kellett, ami által azonban a típus látszólag semmiben sem különbözik a lovaglózabláktól. Mindenesetre az, hogy a szájrész és az oldaltag a korabeli lovaglózablákkal szemben szétválaszthatatlanul egybekapcsolódik, határozott alkalmazásbeli különbségre látszik utalni. 3 Az ismertebb Sintasta alakot Dr. Vékony Gábor javaslatára helyettesítettem az eredeti közlésben szereplő névalakkal. 14 ÉRLIH 1994, 150. 5 GALANINA - ALEKSEEV 1990, 42. A perebykovcy 2. kurgánt Smirnova a Kr. e. 7. sz. második felére datálja, idézi: KEMENCZEI 2001-2002, 75. Ugyancsak Smirnovát idézve KEMENCZEI (2000, 40.) a Kr. e. 7. sz első felét említi, ami tipológiailag valószínűtlenebbnek tűnik. 43