Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Tokai Gábor: A preszkíta kori „harci kocsizó horizont” a kelet-európai sztyeppéken

(II. tábla 4.) ill. a hallstatti formák felé mutató vas oldaltagok miatt. Levélalakúak a maroscsapói (Cipáu) karika bronz szíjakasztó gombjai (V. tábla 35.) is, a maroscsapói (Cipáu) halomból illetve a maroskeresztesi (Criste§ti) temetőből előkerült vas oldaltagok pedig szintén hallstattias formák. Mivel az újabb kutatás az erdélyi legkorábbi szkíta típusú leleteket már a Kr. e. 7. sz. első felére helyezi,

86 ez meghatározza a maroscsapói (Cipáu) és fügödi leletek korát is, ami bizonyára nem lehet későbbi a Kr. e. 7. sz. közepénél. Az ide tartozó alföldi leletek nagy része minden bizonnyal a „harci kocsizó horizont" legelejére helyezhető.

87 A dunántúli HaC korú leletek időrendi helyzete ugyancsak a fügödi együttes datálásától függ, és valószínűleg a „harci kocsizó horizont" második felére, azaz Kr. e. 7. sz. közepe utánra tehető. Az abszolút datálás adatai alapján tehát megállapítható, hogy a sztyeppén (és az Alföld hasonló életföldrajzi környezetében) élő népek a harci kocsizó technika újdonság jellegének elmúltával hamar felhagytak alkalmazásával, amire az ezzel a harcmodorral öszszefüggésbe hozható zablatípusok behatárolt elterjedése is következtetni enged. Egészen más lehetett a helyzet a Dunántúl eltérő viszonyai közt, ahol azonban a kultúra — jelek szerint erőszakos — végével

88 a technika alkalmazása is megszűnt. Elképzelhető azonban, hogy a szomszédos területekre visszahúzódó lakosság a harcmodort — de legalábbis a fogatoláshoz kapcsolódó felszerelést — egészen a szkítakor kezdetéig megőrizte. A szlovéniai Vace ún. Klenik sírjában ugyanis jellegzetes háromélű, belsőtokos szkíta nyílhegyek mellett az említett dunántúli leletekkel teljesen megegyező, karikához kapcsolódó vas szíjakasztó gombokat (VI. tábla 7.) is találtak.

89 86 KEMENCZEI 2000, 27. 87 (Bihar)Ugra, (Duna)Kömlőd és Prügy datálása hagyományosan Kr. e. 9. sz., Fügödé Kr. e. 8. sz. (KEMENCZEI 1999/2000, 239., 243.). Míg Érlih a kárpát-medencei és dél-oroszországi leletek közel azonos korát feltételezi (az oroszországi emlékek datálását alapnak tekintve), Kemenczei a hagyományos datálás érdekében hajlamosabb a kárpát-medencei emlékek hosszú használatát feltételezni (uo. 243.). Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy vajon a hagyományos időrend nem szorul-e módosításra? A relatívkronológiailag az Urnamezős kultúra kései szakaszával párhuzamosan kezdődő alföldi preszkíta kor későbbi indulását támasztaná alá ezek szerint a bajorországi Wehringen-Hexenberg 8. sírhalmának későurnamezős, részben már a Hallstatt-kultúra felé is mutató leletanyaga, melynek dendrokronológiai datálása Kr. e. 778j+5 évet eredményezett (uo. 236.). 88 Chochorowski és Terzan egybehangzó véleménye szerint a Kr. e. 7/6. sz. fordulója körül a Kárpátmedence északkeleti részén megjelenő szkíták inváziója volt az oka. Id. TERZAN 1998, 518-525. és CHOCHOROWSKI 1998, 481. 89 TERZAN 1998, 10/1-4. ábra. 44