Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)
Tokai Gábor: A preszkíta kori „harci kocsizó horizont” a kelet-európai sztyeppéken
jeként szokás meghatározni. Ilyen „vaspöngők" (3 db) a vaszari V. halomsírból (VI. tábla 4.) is három zablaszájrésszel, továbbá vaskarikákkal (9 db teljes és 3 töredék) együtt kerültek elő 67 . A csöngei 1. halomsírban két db „vaspöngő", négy zablaszájrész, vaskarikák, valamint szíjrögzítő gombként is értelmezhető töredékek kerültek elő együtt. 68 A bobai halomsír léteivel együtt beleltározott, azonosítatlan lelőhelyről származik két „vaspöngő" egy vas keréktengely töredékével (VI. tábla 6.). 69 A legjelentősebb ilyen emlék azonban a somlóvásárhelyi 1. halomsír temetkezése, ahol két zablaszájrésszel (az egyik eltűnt) 70 együtt, két „vaspöngő" (VI. tábla 5.) 71 mellett 72 a kerekek vasabroncsai (VI. tábla 11.) is előkerültek. 73 A leletmentést végző Rhé Gyula szerint az abroncsok két kerékhez tartoztak, melyek az abroncstöredékek hossza alapján kb. 125 cm átmérőjűeknek rekonstruálhatók. Az abroncsokban megmaradt hosszú rögzítő szögek közül a legnagyobb 17,5 cm-es, emiatt a kerekek számára szokatlanul széles keréktalpat kell rekonstruálni. Mivel a dunántúli kocsis temetkezéseket a nyugati Hallstatt-kultúra bajorországi — dél-csehországi kocsis temetkezéseiből szokás származtatni, az ottani díszes, négykerekű, kisebb kerékátmérőjű kocsik alapján a kocsi rekonstruálása Horváth számára nagy gondot okozott, végül egy „rendkívül egyszerű, nehézkes kétkerekű kordé"-t feltételezett. 74 A sírban előkerült „pajzsdudor" kapcsán a leletegyüttessel foglalkozó Egg az abroncsokat négy kisebb kerékként rekonstruálva közölte. 75 Visszatérve azonban a gondolatmenet kiindulási pontjához: az uashitui halomsír asszír típusú kétkerekű harckocsijának kerékátmérője az elkorhadt kerék árka alapján 130-135 cm lehetett, ami nagyjából megegyezik a somlóvásárhelyi kétkerekű kocsi kerekeinek átmérőjével. Az asszír harckocsiábrázolásokon a Kr. e. 9. és 7. sz. közt a kerékátmérő jelentős megnövekedése figyelhető meg — Assur-bân-apli (Kr. e. 668-631) korára ez meghaladja a lovak marmagasságát —, a rendkívül széles keréktalp (VII. tábla 13.) azonban a harckocsik kerekeit kezdettől fogva jellemzi. 76 A somlóvásárhelyi 1. halomsír kocsileletét a fenti 66 BÖRZSÖNYI 1909, 248., 251-252. 67 HORVÁTH 1969, 127. és 23/6-8, 25/1-7. képek. 68 LÁZÁR 1955, 205. és XXXI/18-19, XXXII/8-19. A fémtárgyak részletes leírása nélkül a szíjrögzítő gombok megléte azonban nem egyértelmű. 69 HORVÁTH 1969, 118. és 11/1-2. kép. Az ásató szerint a lelet nem az említett halomsírból származik, amely egyébként is későbbi korra datálható. Id: LÁZÁR 1955, 202. 70 HORVÁTH 1969, 112. és 1. ábra „III/c" (VII. tábla 12.), 9/12. 71 HORVÁTH 1969, 4/1-2. 72 Dr. Vékony Gábor hívta fel rá a figyelmemet, hogy a Börzsönyi meghatározása óta kocsikerékagy védőjeként meghatározott tárgyak valójában túl kis méretűek ilyen funkcióhoz (Id: a nagybaráti darabok külső átmérője 4 cm, a belső 1,8 cm, a „bobaiak" vonatkozó adatai 6-2, 5, a somlóvásárhelyieké 7-4, a vaszariaké 7, 5-3, 7. ill. 9, 5-5, a csöngeiek mérete sem látszik ettől eltérőnek, jóllehet Lázár sem a leírásnál nem ad meg méretet, sem a fotó arányait nem jelzi). Valóban, még a legnagyobb vaszari példány belső átmérője sem engedi meg feltételezni, hogy kocsi fatengelyére húzták volna. Ily módon a dolgozat vonatkozó részeiben ehelyett a több zabla előkerülését kell hangsúlyosabban figyelembe venni egy feltételezett „szimbolikus" kocsis temetkezés érveként. 73 HORVÁTH 1969, 111, 7. és 9/11. képek. 74 HORVÁTH 1969, 111, 113, 116-121. 75 EGG 1996, 4/11-14. ábra. 41
