Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Tokai Gábor: A preszkíta kori „harci kocsizó horizont” a kelet-európai sztyeppéken

A kelermesi zabla oldaltagja lényegében egyenes, de az egyik (az egyedüli megőrződött) vége enyhén begörbül és madárfejben végződik (IV. tábla l.).

47 A többi kelermesi kurgánban hasonló J-alakú vas oldaltagok fordulnak elő. A Gori típus darabjai közt ilyen aszimmetrikus oldaltagok nem ismertek, a változatnak tekinthető karmir-blur-i egybekovácsolt vas példányt (IV. tábla 15.) kivéve. Egy másik egybekovácsolt vas zabla Deve Hüyük-ből (IV tábla 16.) ugyanakkor a perebykovcy-i és (amennyire megállapítható) a fars-i oldaltagokra (IV tábla 2-3.) emlékeztet. A két lelet — melyeket jobb híján a Gori típushoz sorolhatunk — azt sugallhatja, hogy a Kelermes-Perebykovcy típusú egybeszegecselt vaszabiák az egybeöntött elő-ázsiai bronzzabiák vasból kovácsolt változataiból származhatnak. Míg ugyanis a bronzöntésnél lényegtelen, milyen bonyolult formát kell előállítani, addig a kovácsoláskor könnyebb két egyszerű formát utólag összekovácsolni, vagy méginkább: összeszegecselni. A kelermesi egybeszegecselt típus kialakulásáról azonban egyelőre lehetetlen pontos képet festeni a leletek behatárolt száma miatt. V R. Érlih 1988-ban az észak-kaukázusi uashitui 1. halomban feltárt egy sírt, melyből a preszkíta Novocerkassk periódusra jellemző tárgyak kerültek elő (a sírt a Kr. e. 8. sz. végére - 7. sz. első felére datálta).

48 A sírban egy négylovas, kétkerekű harci kocsi eltemetésére utaló körülmények voltak (a négy, párhuzamosan egymás mellett fekvő ló mögött két párhuzamos, félkör aljú árok volt famaradványokkal, melyet kocsikerekek nyomaként lehetett értelmezni). A sír jelentőségét az adja, hogy a Novocerkassk típusú együttesekben gyakran megjelenő, lószerszámzat-részeknek meghatározott tárgyakat — melyek rendeltetése eddig homályban maradt, mivel egy lovagolt ló felszereléséhez fölöslegesnek tűntek — egy négylovas, kétkerekű harci kocsi in situ leleteiként találták meg. A sírt a szerző egy Elő-Ázsiát megjárt sztyeppvidéki (kimmer vagy szkíta) harcos temetkezéseként határozta meg, melyet alátámasztani látszik a sírban talált elő-ázsiai eredetű páncélpikkely is. Ennélfogva az ismeretlen rendeltetésű tárgyakat sírbeli helyzetük mellett az asszír négylovas harckocsikat megjelenítő ábrázolások alapján próbálta meghatározni. Az együttes legjellegzetesebb tárgya egy - Uashitu-n a rudaslovak marjának belső oldalai táján előforduló — bilincs segítségével egy karikán csúszó, gyeplő rögzítésére szolgáló gomb (V tábla 5.). Ilyen tárgyak előfordulnak az Endze-Konstantinovka típusú zabiák kapcsán már említett Cisho (V tábla 6.), Lermontovskij raztezd (V tábla 13.) és Alekseevskij kurgán (V tábla 12.) leletei közt is.

49 Cisho-ban a lócsontokkal együtt talált leletegyüttesben a két Endze-Konstantinovka típusú egybeöntött zabla mellett Novocerkassk típusú oldaltagokkal párosított kétkarikás és kengyelvégű két zabla is volt, így a leletegyüttes akár egy négylovas harckocsival való temetkezésből is származhatott. Az uashitui zablaszájrészek sorokba rendezett kiemelkedésekkel „díszítettek" (III. tábla 9.), ami Érlih szerint csak a legkésőbbi kétkarikás szájrészeket jellemzi, így átmenetet jelez a hasonló kialakítású archaikus szkítakori kengyelvégű zabiákhoz (IV tábla 47 Legalábbis erre vonatkoztathatónak látszik Galanina megjegyzése. Id: GALANINA — ALEKSEEV 1990, 42. 48 ÉRLIH 1994, 150. 49 ÉRLIH 1994, 6/6. ábra.; MURZIN 1978, 1/9-10., 3/7. 38