Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Tokai Gábor: A preszkíta kori „harci kocsizó horizont” a kelet-európai sztyeppéken

zabiák közös vonása, hogy amint a (bihar)ugrai darabon, a lyukak (ill. a fülek alkotta lyukak) az oldaltag síkjára merőlegesen állnak, de míg az Ispánlak(Spaalnaca)-Arcadzor típusú oldaltagokon a középső lyuk a szájrész irányában áll (a szájrész tehát áthúzható a lyukon), addig a mintaképként szolgáló preszkíta kori oldaltagokon a középső lyukak a szájrészre merőlegesen állnak, a szerkezet kínálta lehetőségek alapján tehát az egybeöntés ötlete spontán módon nem alakulhatott volna ki. A minta tehát a térségben egyelőre csak (Bihar)Ugráról ismert zablatípus volt, ahol az oldaltagokat ismert (és többnyire széles körben elterjedt) típusok mintájára alakították ki. A zürich-alpenquai-i és fügödi példány esetében ez az ún. Kamisevaha típusú oldaltag volt (ami többek között a /bihar/ ugrai leletek közt is szerepelt (II. tábla 6.),

21 a gigeni esetében az ún. Malája Cimbalka típus (II. tábla 3-, szintén megvan (Bihar)Ugrán),

22 végül az ismeretlen lelőhelyű zabla esetében egy, az előző típusból kialakult változat, mely a szandai raktárleletből (II. tábla 9.) Ül. Gura Padinei-ből (II. tábla 8.) ismert

23 a (bihar)ugrai leletben - II. tábla 11. —, továbbá Dálján (Dalj) — II. tábla 10. — 24 egy olyan változata fordul elő, ahol a fülek a külső oldalon találhatók). Teljesen egyedülálló preszkíta kori egybeöntött zabla ismeretes az alsó-dnyepervidéki Vysokaja mogila 5. kurgánjából (II. tábla 12.).

25 Ugyanerről a területről, Cecelievka-ból származik az a két csont oldaltag (II. tábla 13.), mely az egyedi egybeöntött forma kialakulására érthető magyarázatot ad.

26 Bár szerkezetileg a zabla a Gori típus zömökebb változatának tekinthető, egyedülálló volta miatt kialakulásáról semmi biztos nem mondható. Sokáig csak a névadó lelőhelyekről ismert preszkíta kori Endze (Carevbrod, III. tábla 2.) — Konstantinovka (III. tábla 1.) típusnak mára már több példánya is ismert: három darab az Észak-Kaukázusból, további három a Dnyeper és Dnyeszter közti területről és egy Bulgáriából.

27 A típust nehéz biztosan származtatni ismert típusokból, mivel a kialakuláshoz vezető fázisok nem ismertek. Az oldaltagok formái leginkább a háromfüles ún. Novocerkassk típusú zablaoldaltagokra emlékeztetnek. A zablaszájrész egységes felületi mintával borítása ugyancsak olyan jellegzetesség, ami a Novocerkassk típusú oldaltagokkal általában párosuló, két külső karikás szájrészek (nem kizárólagos) jellemzője. Mivel az egybeöntött típuson az egyetlen megmaradt áttörés az oldaltag közepén található, a kialakulásnál szóba jöhet a Novocerkassk típusú oldaltagok egy olyan variánsa, ahol a három fül-karikát az oldaltagtest közepén lévő lyukak váltják fel. Ilyen példány került elő az észak-kaukázusi Uashituból (III. tábla 9-), mely az ásató véleménye szerint a No21 GALLUS-HORVÁTH 1939, XII/1-2. 22 GALLUS-HORVÁTH 1939, XVIII/8., 10. 23 GALLUS-HORVÁTH 1939, X/14-15., VULPE I960., 11. ábra. 24 GALLUS-HORVÁTH 1939, XXII/3. és XXXVII/4-5. 25 TERENOZKIN 1976, 32., 6. ábra. 26 BOKIJ - GORBUL 1985, 226., 2. ábra. 27 1953-ban A. A. lessen említ egy példányt Majkop közeléből, 1954-ben G. T. Kovpanenko közöl egy darabot a kirovogradi múzeum gyűjteményéből (III. tábla 4.), 1978-ban pedig R A. Gorisnij egyet Termeiből (III. tábla 3-). Id: GORISNIJ 1978, 56. A. A. Tov 1989-ben két darabot publikál Cishoból (III. tábla 5-6.). Id: SMIRNOVA 1998, 455. 35