Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Papp Kinga: Reneszánsz karosszék restaurálása

Reneszánsz karosszék restaurálása Papp Kinga (Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata) A restaurálás tárgya Lombard típusú reneszánsz karosszék. Hasáb alakú lábainak összekötőléce a háttámla léceivel megegyező. Vésett alapon csigás indák, középen kartusban intarzia: ágon ülő madár. Széles karfái akantuszlevélből indulnak, tagolt szögletes baluszter támasztja alá őket, felületükön intarziás mező. Hátsó lábai a háttámláig felnyúlnak, végük akantuszos volutás faragványú. Anyaga: diófa és jávorfa Származása: 17. sz. Felvidék Ltsz.: 96.27.1. Mérete: M.: 120 cm Sz.: 64x43 cm Bútortörténet A bútoroknak elsősorban a használati követelményeket kell kielégíteni, formájukat azonban az anyag és a szerszám is meghatározza. Az idő múlásával gyűltek és finomodtak az ismeretek, fejlődtek a képességek, fejlesztették a szerszámokat; a tapasztalatokat, tudást, tradíciót pedig generációk adták át egymásnak. Az ülőbútor jelenik meg először a történelemben mint bútor, de eleinte rangjelző szerepe van, ennek megfelelően bonyolult megoldásokkal és drága díszítésekkel készítik. Európában a középkor végéig az ülőbútorok kizárólag padok és lócák voltak. A korai láda, amelyet ülésre is használtak, volt az első igazi szék alapja. A korai ládapad, amely tárolásra és ülésre is szolgált, lényegében egy támlával és kétoldalt karfával ellátott láda. A középkor végétől a 15. sz. végéig tömör, „zárt", vagy „csapolt" doboz- vagy ládaszerű székeket készítettek, zárt, táblás oldallapokkal. A 16. sz. közepe táján az asztalosok könynyedebb széktípust kezdtek készíteni. A régi láda formájú, a tulajdonos rangját kifejező széket, melynek rögzített helye volt a pódiumon, egy könnyű nyitott vázú karosszék váltotta fel, amit ide-oda mozgathattak a szobában. Előszeretettel díszítették berakással és faragással a táblás háttámláját, karfáját, lábait, kereszt merevítőit. Az olasz karosszék, az úgynevezett poltrona, sima hasábos vagy esztergályozott lábon állt, és leginkább diófából egyszerű csapozással készült. Ülőlapja és háttámlája négyzetes, kartámlája egyenes, vízszintes, ezzel is hangsúlyozódik méltóságteljes volta. Készítéstechnikai megoldás A karszék különböző faanyagainak díszítéséhez az intarziakészítésnek egy speciális technikáját alkalmazták, az inkrusztációt. 283