Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Fülöp Éva: Szaka–Eszterházy–Kristály: újabb adatok a tóvárosi fogadó történetéhez

mentén feküdtek, a Buda-Bécs országút, Győr és Komárom várak, illetve az ottani katonai élelemtárak vonzáskörzetében. A domínium területén áthaladt a középkori eredetű, ún. marhahajtó út is. Természetesen mindvégig fontos szerepet játszott az uradalom, illetve a települések fejlődésében a fő vízi közlekedési útvonal, a Duna közelsége.

4 Az 1740-es évektől hazánkban növekedésnek indult az árutermelés és -értékesítés, összefüggésben a belső fejlődéssel, az osztrák örökös tartományok növekvő keresletével és a hadikonjunktúrával. A kedvező fekvésű dunántúli uradalmak az addig bérletbe adott regálék visszaváltására törekedtek: egymás után épültek a kocsmák, sör- és pálinkafőzőházak, pincék, magtárak (granáriumok), megkezdődött a lefejő tehenészetek (0) kiépítése. Az uradalmi építkezésben kiemelt helyet kaptak a gazdasági épületek. Az 1745-ben, hazánkban letelepedett Fellner Jakab /1722-1780/ vármegyei, illetve kamarai tapasztalatok után tette át működésének központját Tatára, az Esterházy család ifjabb fraknói grófi ága dunántúli uradalmai egyik birtokközpontjába. Már az 1740-es évektől dolgozott a családnak, 1762-ben például Pápán, a Pápa-Ugod-Devecser domíniumban gazdasági épületekről folytatott megbeszéléseket az uradalom prefektusával. Nem véletlen, hogy az uradalmi építőmesteri tisztet betöltő Fellnerrel építtették a tatagesztesi uradalom birtok-központjában az uradalmi vendégfogadót is. A helyszín a tóvárosi Budai (későbbi nevén Fő) út volt, az átmenő forgalom hagyományos útvonala. Az eddigi irodalomban az uradalmi vendégfogadó építésének éveként 1755 szerepel, s az a megállapítás, hogy az eredetileg földszintes épületre 1766-1769 között, Fellner tervei alapján emeltek még egy szintet.

5 A helytörténeti ismeretek szerint a fogadó elnevezése a bérlő család neve után lett volna Szarka fogadó. Ezzel szemben, a tatai uradalom már 1744-ben elkészíttette egy uradalmi vendégfogadó tervét.

6 Az építkezést azonban ez évben nem kezdték meg, ám a későbbiekben, csekély kiegészítésekkel, követték az ekkor kidolgozott alaprajzi elrendezést. Az uradalomban dolgozó Johann Greg kőművesmester 1776. október 5-én készített, a tatai domínium vendégfogadóit számba vevő inventáriumából kitűnik, hogy az épület 1770-re készült el, eredeti állapotában is emeletesnek épült, s nevét - a tatai Griff fogadóhoz hasonlóan -, cégéreként és nem feltételezett bérlőjéről kapta.

7 Az uradalom 1727. évi megvásárlását követően készült, korai összeírás szerint, hat kocsma volt a két mezővárosban, Tatán és Tóvároson: a piactéren, a sörfőzde mellett, a 4 Az uradalom Eszterházy család általi 1727. évi megvásárlását követő gazdasági megszervezéséről lsd. FÜLÖP 1991.; 1999. 5 Az Eszterházyak tatai levéltárában is kutatásokat folytatható, tulajdonképpen bizonyos rendezési feladatokkal is megbízott Révhelyi Elemér művészettörténész /1889-1976/ kézirata alapján vették át a későbbi munkák ezt a darálást. KERESZTESSY-SIMON [2003], 10-11. Kézirat. 6 A terv hátlapján lévő felirat szerint „Delineatio Diversorii Tóvárosiensis 23 Septembris {1)744- extradata copialiter. MOL TEL P. 198. F. 48. Számadások, 1696-1746. N. 63. p. 276. 7 A leltár szerint ekkor 4 vendégfogadó volt a két mezővárosban: a tatai Griff, a tóvárosi Szarka („Toóvároscher Ahter Wűrths-haus") és a Frantz Lucas-féle fogadó, s a negyedik az Újtelep nevű városrészen. MOL TEL P. 211. I. N. 1053. p. 226-235. Inventarium. A tatai uradalomban lévő valamennyi vendégfogadó leltára. Johann Greg kőművesmester. Tata, 1776. okt. 5. 172