Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Lázár Sarolta: 13. századi polírozott palack Esztergom – Örmény területéről

finoman iszapolt, apró agyagdarabkákkal soványított agyagból nehéz kézi korongon készült, belül világosszürkére, külső felületén vörösesbarnára égett. Az alján kis küllős fenékbélyeg látható. Az átlagosan 1 cm falvastagságú edény felülete függőlegesen besimított, fénylő, egyes részein ez a felület lepattogzott. Szájrésze hiányzik, az aszimmetrikus palack legnagyobb szélessége alsó harmadában van. A kiegészített, töredékes edény magassága 20 — 22 cm, fenékátmérője 12 cm (II-III. tábla).

9 Az Árpád-kori feltárásokon egyre gyarapodó számban kerülnek elő ilyen edények töredékei. Holl Imre 1956-ban megjelent módszertani tanulmányában egy vörös cserépből készült, kiszélesedő szájú, nyakán kis galléros, simított külső felületű palacktöredéket mutat be a Dísz téri ásatás 14. számú gödréből. Megjegyzi, hogy az ilyen edények Budán szórványosan fordulnak elő, s kísérő leleteik alapján a 13. századba helyezi őket.

10 Szintén a budai királyi palota területéről Zolnay László ásatása Árpád-kori kerámia leletei között említi a fényesre besimított felületű fekete és barnásvörös kerámiát. A II. ciszterna és a VII. pince anyagának leletrajzai között három korsó: egy pereme felé bordás nyaktöredék, egy gömbölyű testű edény oldal- és aljtöredéke, és egy erőteljesen gömbölyű vállú, bordadíszes edény váll- és nyaktöredéke szerepel.

11 Kovalovszki Júlia Szarvas környéki Árpád-kori falvak helyén végzett feltárásai alkalmával egy vörösre égett, fényesre simított felületű edénytöredéket talált. Megállapítása szerint az ilyenfajta edények finom anyagból készült változatai általánosan ismertek a Dunántúlon is.

12 Méri István klasszikus elemző tanulmányában a kardoskúti leletanyag bemutatásakor többek között a füles és fületlen korsókról is szót ejt. Megjegyzi, hogy kevés töredékük került elő, s közöttük simított, fényes felületű is akadt.

13 A csataljai Árpád-kori település feltárásán két, kívülről barnásvörös színű, simított, fényes felületű válltöredék került elő. Az ásatok megállapítása szerint ezt az edényféleséget az Árpád-kor folyamán kis mennyiségben, de nagy területen használhatták. Valószínűleg díszesebb edényeknek számítottak, és csak az ital tartására szolgáló szűk nyakú palackok, korsók egy részének felületét fényezték.

14 Holl Imre a soproni várárok — a 12. századra és a 13- század elejére keltezett — réteganyagából jól iszapolt, barna színű, esetenként belül szürke, külső felületén függőlegesen polírozott kancsó vagy palacktöredékeket említ.

15 A dunaújvárosi Árpád-kori falu ásatásán a 17. számú gödörben lelt vörösre égett, kiszélesedő, kissé szögletes peremkiképzésű palackedény nyaktöredéke leírásából nem derül ki, hogy az edény simított felületű volt-e.

16 9

EBM2004, 5., 24. 10 HOLL 1956, 186., 188, 12. kép. 11 ZOLNAY - BOLDIZSÁR 1977, 174, 51. ábra, 3-5. rajz. 12 KOVALOVSZKI I960, 37, XI. tábla 5. kép. 13 MÉRI 1964, 46. 14 SÓS - PARÁDI 1971 131, 9- ábra 10. kép. 15 HOLL 1973, 198-203. 16 BÓNA 1973, 51, 16. tábla 8. rajz. 113