Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Kövesdi Mónika: Könyvtárak, levéltárak, múzeumok és gyűjtemények Tatán. Híradás az 1920-as évekből

Könyvtárak, levéltárak, múzeumok és gyűjtemények Tatán. Híradás az 1920—

as évekből Kövesdi Mónika (Kuny Domokos Múzeum, Tata) A tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteménye két fűzött, kéziratcsomókat tartalmazó mappát őriz, melyeknek fedelén a „Dornyay Tata-monográfiája" felirat olvasható. Valóban egy Tata történetéről szóló, alapos, különböző adattárakkal gazdagított monográfia kéziratát tartalmazza a két dosszié, ám a szerző nem a kiváló Dornyay Béla. Már a szálkás kézírás írásképe is eltér Dornyay Béla kis, kerek, rendezett betűitől, amellyekkel gyűjteményünkben gyakran találkozhatunk. A kézirat attribuálása nem volt túlságosan nehéz. A lapok egy részére Rédey (Rohrbacher) Miklós 1888-ban megjelent Tata-monográfiájának oldalai vannak felragasztva, kézírásos korrekciókkal, kiegészítésekkel. A lapok között több helyen is találunk Rédeynek címzett leveleket. Mivel a szöveg maga is számos utalást tartalmaz az alkotó személyére vonatkozóan, nincs okunk kételkedni benne, hogy a szerző valóban Rédey Miklós. Egy ilyen, árulkodó szövegtöredéket szeretnék idézni: „Telepy Károly festőművész, tájképfestő (sz. 1828). Több ízben volt Tatában felvételek végett. A tatai várról készített festménye e sorok írójának birtokában van. " Múzeumunk kiállításán látható Telepy Károly egy, a tatai várat ábrázoló műve,

1 a beszerzés körülményeiről fel is tünteti a leltárkönyv, hogy a Rédey-családtól való {„vételRédey Magdától"), s ilyen módon azonos a fent említett képpel, az egykori tulajdonos pedig meghatározza a szerzőt. Egy másik, egyértelműbb utalás egy újságcikk-kivágat: „Némely történelem azt írja, hogy egykoron római város volt (ti. Tata) és Ad Lacum Felicisnek hívták, de ezt Rohrbacher német historikus megcáfolja... " A lap alján az ismert kézírással a következő olvasható: „Ez a német historikusén volnék, így lettem németté. Rédey". Nemcsak a kézirat szerzőjét, de létrejöttének idejét is a szöveg utalásai segítségével tudjuk meghatározni. Többször is szóba hozza Rédey a világháború katasztrofális befejezését, a kéziratban található levelek pedig konkrét évszámokkal (1928, 1930) is szolgálnak a datálásra vonatkozóan. Valószínűleg arról lehetett szó, hogy Rédey Miklós, miután nyugalomba vonult, hozzálátott, hogy megírja az ifjúkorában született „Tata története" felújított és bővített változatát, amelyre nemcsak folyamatos történeti érdeklődése, de a helytörténeti kutatás főleg Dornyay Bélának köszönhető, megújult lendülete, és az 1888 óta feltárt új kutatási eredmények is sarkallták. Nyilván, akárcsak korai monográfiája esetében, folyamatosan megjelent saját írásai képezték az új munka vázát, és érlelték meg benne annak szükségességét. A szinte kiadásra kész kézirat arra utal, hogy egészen haláláig (1931) dolgozott a művön, tulajdonképpen befejezte, s a kiadás váratlan halála miatt hiúsult meg. Arra kell következtetnünk, hogy a kézirat vagy tőle, vagy családjától Dornyayhoz, Rédey jó ismerőséhez került, s később a Dornyay-hagyatékkal együtt jutott 1 Telepy Károly: A tatai vár. Olaj, vászon, 42x62 cm, ltsz. 70.4.1. 213