Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Kövesdi Mónika: Könyvtárak, levéltárak, múzeumok és gyűjtemények Tatán. Híradás az 1920-as évekből

a múzeumba. így keletkezhetett a félreértés, miszerint a múzeumban Dornyay-kéziratként tartották nyilván a munkát. Dornyay Béla

2 piarista szerzetes, gimnáziumi tanár, majd múzeumigazgató a paleobotanika és ásványtan doktora volt. A tudománytörténet azon polihisztorai közé tartozott, akik a 20. század elején megvetették a magyar múzeumügy alapjait, és kitartó, szerteágazó kutatómunkájukkal, az alapkutatások megindításával létrehozták a hazai helytörténetírást. Rendkívül jelentős és tatai vonatkozásokban gazdag életművének értékelése bármily vonzó, mégsem lehet tárgya ennek a dolgozatnak, amelyben csupán mint pályatárs, mint Rédey Miklós által is nagyra becsült és a kéziratban többször is hivatkozott tudós, s a kézirat őre kap szerepet. Rédey Miklósnak, a szerzőnek az életművét azonban bővebben kell bemutatnunk, annál is inkább, mert méltatlanul elfeledett személyiségként, mégcsak egy értékelő tanulmány sem emlékezik meg munkásságáról.

3 Rédey, eredeti nevén Rohrbacher Miklós 1868. december 7-én született Tatán. Középiskoláit a tatai piarista gimnáziumban, majd Győrben végezte. Jogi tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen. 1891-ben Győrben lépett a rendőrség szolgálatába, majd 1896-ban Budapestre került, ahol kezdetben a székesfővárosi rendőrkapitányság sajtóosztályát vezette, majd főkapitány-helyettessé nevezték ki. Számos rendőri kézikönyvet, tankönyvet, szabályzatot írt, büntetőjogi, rendőri szakírói, tanári munkássága elismeréseként 1916-ban a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntették ki. Kéziratunk „Akik Tatáról írtak" című fejezetében mint „rendőrségi és filatéliai szakíró" határozta meg magát. Nemcsak rendőrségi és jogi szakfolyóiratokban publikált, hanem civil folyóiratokban is, főleg a Győri Szemlében és a tatai helyi lapokban, de nem állt távol tőle a szépirodalom sem. Köztiszteletben álló, magas hivatalt töltött be, de emellett mindvégig eleven volt kapcsolata szülővárosával, és történeti érdeklődésének megfelelően állandó volt kutatómunkája a várostörténetre vonatkozóan. A kor tudományos közéletének ismert szereplője volt, nemcsak Dornyay és a tatai piaristák körében, de országosan is. 0 a szerzője a már említett, első várostörténeti monográfiának: Tata története című könyve egyetemi évei alatt, 1888-ban jelent meg Tatán.

4 A mû Rédeynek a Tata-Tóvárosi Híradóban megjelent korábbi cikkeire épült. A tatai fajanszmanufaktúráról írt tanulmányai magyar kerámika története című, a magyar kerámiaművesség történetében úttörő jelentőségű könyvben jelent meg 1917-ben Budapesten.

5 Noha Rédey tanulmánya még számos tévedést tartalmazott a fajanszgyár mindaddig kutatatlan működésével kapcsolatban, mégis jelzi Rédey tekintélyét a szakma előtt, amennyiben erre a fontos munkára éppen őt kérték fel, és jelzi Rédey kitűnő tájékozottságát, amellyel a fajanszgyár jelentőségére felfigyelt. Az 1920-as években folyamatosan közölt helytörténeti tárgyú cikkeket a Tata-Tóvárosi Híradóban. 1931. szeptember 13-án hunyt el Budapesten. Végakaratának megfelelően a tatai vár törökkori ábrázolásait megörökítő metszetgyűjteménye a TataTóvárosi Múzeumba került.

6 2 Dornyay Béláról ld. MAGYAR MÚZEUMI ARCKÉPCSARNOK 184-185. 3 Rédey Miklósról ld. MAGYAR MÚZEUMI ARCKÉPCSARNOK 734. 4 ld. ROHRBACHER 1888. s

ld. SIKLÓSSY1917. 6 A 19 db metszetet közli a piarista múzeum katalógusa, ld. RÉVHELYI 1938. A metszetek jelenleg is hiánytalanul megvannak, közli KISS 1998. 214