Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Sylvester Edina: A tatai angolkert

A tatai angolkert Sylvester Edina (Budapest) Bevezetés Az ember környezetalkotó tevékenysége ősidők óta ismert. Az európai mediterrán tájak és a távoli földrészek kultúráiban mindenütt megjelent az emberi tartózkodás belső és külső tereinek alakítására irányuló összpontosítás, ami az élet mindennapi szükségleteiből fakadt ugyan, de valamennyi kultúrában művészi vonásokkal telítődött. A tér alakításának folyamatában elvont emberi gondolatok, érzések épültek be a születő alkotásokba, így azok absztrahált formában közvetítették az ember természethez és a világmindenséghez fűződő elképzeléseit, miközben az ember-természet mindenkori aktív kapcsolatát tükrözték. Ennek a minden időben speciális - mégis általános vonásokat is tartalmazó - viszonyrendszernek a kisugárzása egyes alkotásokban művészi rangra emelkedett. A természet egy darabjából saját használati célokra tudatosan leválasztott kert a megélhetésen, birtokláson túl az idők folyamán egyre inkább elvonulásra, gyönyörködésre, felüdülésre szolgált. A kert az európai kultúrában szinte létezésével azonos időben központi, élettér szerepet kapott; részben az épülethez tartozó mellérendelésként, részben attól távolabb, a megélhetés és az élet számos más funkcióját töltötte be. Ezek a szabad terek az egyes történelmi, művészettörténeti korszakoknak és a földrajzi elhelyezkedés táji sajátosságainak megfelelően alakultak, s nagy fontosságú lenyomatot, üzenetet hagytak az utókorra. A kiemelkedő művek történetisége és művészi mivolta adja az örökség értékét. A műemlékvédelem éppen ezen tulajdonságai alapján kívánta és kívánja megőrizni és védeni ezeket - az értékeiknél, hiteles tanúság jellegüknél fogva - rangos kerti téralkotásokat is. Nemzetközi viszonylatban a történeti kert fogalmát - a Velencei Karta (1964) alapelveit követő, abból továbbdifferenciálódott és speciálisan a kertekkel foglalkozó - Firenzei Karta (1981) határozta meg, és egyben leszögezte annak védelmével kapcsolatos alapelveket és legfőbb szempontokat, az ezekhez fűződő gyakorlati feltételeket.

1 Az 1981. óta eltelt több mint két évtizedes szakmai érlelődést követően Magyarországon először 1997-ben a Műemlékvédelemről szóló LIV sz. Törvényben, majd a 2001. évi, a Kulturális Örökség védelméről szóló LXIV sz. Törvényben jelent meg a történeti kert, mint olyan örökség, amit önállóan is védeni kell. A hosszú éveken át végzett munkával jegyzékbe gyűjtött hazai történeti kertek közül még alig akad olyan, ami az épületek védelmével együtt élvez védelmet. Általánosságban elmondható, hogy még egy önálló kertművészeti alkotást sem sikerült eddig teljes terjedelmében, törvényi szinten műemléki védelemben részesíteni. FIRENZEI CHARTA 26. (1. §). 241