Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Herczeg Renáta: Újabb adatok Szőny múltjából

Nehéz meghatározni, hogy ezt a lendületes megfogalmazást honnan eredeztethetjük, de a Szentháromság-csoport Atya alakjának mozdulatát, a test ilyen irányú megformálását megtalálhatjuk az 1754-ben készült zsámbéki szószék egyik mellékalakjánál, amelyet Bebo Károly készített. Mária mennybevétele is sokszor fordul elő barokk főoltárok központi képeként. A kép festője ismeretlen, de festésmódja, képszerkesztése és az alakok formálása alapján olyan mester lehetett, aki Paul Tróger, Franz Anton Maulbertsch és Gaspar Franz Sambach munkáit ismerte.

55 A két mellékoltár valószínűleg egy műhelyből, de két különböző mestertől származik. Ugyanis architektonikus kialakításuk, talán eredetileg is hasonló festésük azonos. Az oltárok szobrai arcvonásukban, testtartásukban ünnepélyességet, alázatot és a jámborságot tükröznek. Az egyik mellékoltár fő festménye Szent Miklóst ábrázolja, aki többek között az elhunyt férj védőszentje volt. Valószínűleg így állított az özvegy itt is a férjének méltó emléket. A predellán megtalálható Izidor a hajósok védelmezője. Duna menti településeken a folyami hajósokat védelmező szent megjelenítése gyakori. A két szent pedig a különböző csapások ellen védi meg a helyi lakosokat (tűz, pestis). A másik mellékoltáron az építtető védőszentje, a grófnő által épített templomokban gyakori, Árpád-házi Szent Erzsébet szerepel, a predellán pedig a szolgálók és a parasztok mezőgazdálkodást sújtó veszedelmekben segítségül hívott védőszentje, Szent Notburga. A szent ritkán fordul elő a magyarországi barokk ábrázolások között, kultusza elsősorban Ausztria nyugati vidékein és Dél-Tirolban terjedt el. „A 12. században élt jámbor falusi szolgálóleány legendája a vallásos cselédek számára szolgált példaképül, tisztelete a 11. században vált szokássá. Rendszerint tiroli parasztlányként tejeskorsóval vagy köténybe fogott kenyérrel jelenítették meg -jótékonykodásaira utalva -, leggyakoribb attribútuma a sarló"}

b A szoboralakban megjelenő Szent Vendel a pásztorok, földművesek, juhászok, valamint a mezők és állatok védőszentje, aki a jószágokat a járványok ellen is védte. Szent Lénárd a földművesek mellett a különböző mesterségekben, gazdaságokban dolgozók védőszentje. Úgy gondoljuk, hogy Berényi Erzsébet nemcsak férjére és magára, de az uradalom minden ott élő és dolgozó embere gondolván kért védelmet a különböző szentektől az oltárok megépítésével (V tábla 1-2.). A szószék A barokk berendezési tárgyak közül kiemelkedik a sekrestyéből megközelíthető szószék. Tektonikus elemei, így a mellvéd, ajtós hátlap és a hangvető fából készültek, enyhén kékes-márványozott színük a mellékoltárok és a főoltárok színével harmonizál. A kiegészítő szobrok és ornamentális részletek pedig fehér-rózsaszín illetve arany színben emelik ki nemességét. A táblákban elhelyezett reliefeket az architektonikus részletek 55 Az oltárképek egységes stílust mutatnak. Kutatásaink jelen szakaszában további levéltári adatok hiányában eltekintünk a stíluskritikai elemzésektől. A képek több hazai korabeli mester hatását mutatják (Maulbertsch, Sambach, Tróger), így egyelőre csak további feltételezésekbe bocsátkozhatunk az elemzés során. 56 MOJZER 1984, 167. kép, Jávor Anna leírása. 221