Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Fülöp Éva: Az 1747. évi vízszabályozás a tata-gesztesi uradalomban

Az 1747. évi vízszabályozás a tata-gesztesi uradalomban Fülöp Éva (Kuny Domokos Múzeum, Tata) Forrásközlésekből és szakirodalmi feldolgozásokból jól ismert az a 18. századi, Komárom vármegyét érintő nagyjelentőségű munka, amelyet a tata-gesztesi domínium és a Magyar Udvari Kamara közös költségviseléssel végeztetett: a Tatától a Dunáig húzódó hatalmas mocsaras terület lecsapolására, a vizek szállításra is alkalmas csatornába fogására. Az 1746. évi felméréseket, s az 1747-ben végrehajtott vízszabályozást Mikoviny Sámuel (1700-1750), az Udvari Kamara földmérőmérnöke végezte el.

1 A következőkben e munka és az említett uradalom gazdálkodása összefüggéseiről szeretnénk szólni, majd ismertetni azt az 1757. évi, a megépült csatorna használatát szabályozó szerződést, amelynek léte ismert ugyan a szakirodalomban,

2 de részleteiben közölve érdeklődésre tarthat számot megyénk történetének kutatásában. A 18. századot mezőgazdasági fejlődésének monográfusa, Wellmann Imre joggal nevezi a „nagy jószágszerzők" időszakának.

3 A lehetőséget a török uralomnak véget vető felszabadító háborúk után kialakuló, újjászerveződő új birtokstruktúra adta, de a kor gazdasági adottságai és ismeretei szintjén a bevételek növelése is csak extenzív módon, a müvelés alá vonható terület kiterjesztése és a jobbágyok számának gyarapítása révén volt lehetséges. Mint az az agrártörténet kutatói előtt ismeretes, gróf Eszterházy József országbíró (1682-1748) 1727-ben vásárolta meg a tatai uradalmat, növelve kezén lévő, családi javakból, birtokadományokból és egyéb vásárlásokból kialakult birtokkomplexumát.

4 Tatán - gesztesi részjószágával szoros összefüggésben - még az évben megkezdte uradalmi igazgatási szervezete kiépítését, s 1729-ben elkészült az első gazdasági utasítás is.

5 Mivel a megmaradt népesség mellé a belső migráció nem adott elegendő munkáskezet, Eszter1 Mikoviny, aki egy aláírásában „Magyar Ingeniewr"-na.k nevezte magát, út- és vízépítőmérnök, a selmeci bányatisztképző intézet tanára, a Porosz Királyi Tudományos Társaság tagja, 1729-től a bécsi Udvari Kamara mérnöke volt. A Magyar Udvari Kamarával elsősorban a vízrendezési munkák révén került kapcsolatba, az egyes földesuraktól kapott felmérési/szabályozási megbízásokat pedig jórészt Bél Mátyás országleírása térképeinek készítése során kapta. A mérnök munkássága megyénket érintő jelentős területéről, a tata-gesztesi uradalomtól kapott feladatokról, kiváltképp a mocsárlecsapolást emelve ki, uradalomtörténeti kutatásaink alapján az Almásfüzitőn megrendezett 1997. évi Mikoviny Emlékülésen és a halála 250. évfordulója tiszteletére rendezett tatai megemlékezésen szóltunk. Előbbi rendezvény előadásairól leporelló is megjelent. DÓKA 1987, 78-79.; FÜLÖP 1997.; lásd még: Mikoviny Sámuel ismeretlen munkája, 1746. Felterjesztése mellékleteként, az almási római fürdő romjai. A Térképbarátok Köre kiadása, 1981. HP. 2 Az 1747. évi, Mikoviny vezette munkálatokra és az 1757. évi, csatorna-használatot szabályozó szerződésre Szabad György is utal ismeretes monográfiájában, a másodlagos források közül hivatkozva Rohrbacher Miklós és Faller Jenő közléseire. SZABAD 1957, 13. 3 WELLMANN 1979, 24. 4 SZABAD 1957, 14. és köv.; FÜLÖP 1991, 53-55. 5 MOL TEL P. 198. Dominium Tata. Fasc. 19. N. 297. Asemptei, tatai és gesztesi uradalmak gazdasági rendszere. 1729. 195