Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Fényes Gabriella: Import kerámiák és helyi utánzataik Brigetioból (kivétel terra sigillaták)

trieri műhely termékeinek van, ahol a fekete firnises kerámia készítése kb. Kr. u. 255-től 355-ig folyt, és azt S. Künzl öt, időben is elkülönülő csoportra osztotta fel.

83 A fekete firnises kerámián belül a trieri műhely termékei jellegzetes fehér barbotinos díszítésük és csak a trieri műhelyre jellemző fehér festett feliratok alapján jól meghatározhatók. Ezek elterjedtek a mai Nagy-Britannia középső és déli részén, összpontosulnak a Rajna-mentén és annak hátországában, megtalálhatók Franciaország, Svájc, Ausztria, Szlovénia és Magyarország területén. Legkeletibb előfordulása Porolissum.

M Pannóniai lelőhelyei: Carnuntum^ Savaria,*

b

Arrabona,

87 Brigetio,

m Ulcisia Castra^ Aquincum^ Intercisa

91 és Poetovio?

2 A trieri edények díszítése kétféle: finoman bekarcolt, vékony rovátkákból álló függőleges szalagok, illetve fehér barbotintechnikával felvitt vagy festett feliratok és stilizált növényi minták. A feliratok többnyire nagy betűsek, néha kurzívak. A feliratos poharakon {Spruchbecher) egy vagy két sorban vagy görög, ivásra buzdító biztatások vannak latin betűkkel (például PIE, ZESES) vagy latin feliratok szerepelnek rajtuk, amelyek lehetnek általános kívánságok (például ACCIPE ET UTERE FELIX, AVE, EXCIPE, ÜTI ME FELIX), a bor élvezetére vonatkozó feliratok (például ADIUVATE SODALES, BIBE, DA CALDAM, DA MERUM, DA VINUM MI) vagy a szerelemmel kapcsolatos feliratok (például AMO TE, ADAMABO TE, AMA ME AMICA, AMAS ME VITA, AVE DULCIS), néhány esetben vallásos tartalmú szövegek /Z)£(ae) DIAN(d)E ^(otum) ^(olvit) L(ibens) M(erito).

93 A brigetiói fekete firnises edények felsorolását és rajzát a cikk végén lévő katalógus tartalmazza (Katalógus c fejezet, VIII. -XV. tábla). Ezeknek a Brigetioból előkerült kerámiáknak anyaga rendkívül finom, zárványokat nem tartalmaz, vörös, vagy szendvicszszerűen vörös-szürkére égetett. Az edények egy kivétellel fémesen fényes fekete bevonatosak, falvastagságuk 2-3 mm. Technikai kivitelezésük alapján Oelmann d csoportba sorolhatók.

94 Egy pohár világos, vörösesbarna anyagú és barna bevonatos, vagy rosszabb minőségű d, (ilyeneket a Kr. u. 4. században Trierben is készítettek) vagy Oelmann b technikájú.

95 83 A csoportosítás alapját az edényformák és díszítések tipológiája szolgáltatta, a zárt leletegyütesek adta támpontok segítségével: KÜNZL 1997, 9. 84 KÜNZL 1997, Abb. 44., 45. 85 GASSNER 1990, 279-280., Taf. 9.; PETZNEK 1999, 225-228., Kat.-Nr. 1550-1560., Taf. 6. 86

TOPÁL1990, 182. 87

TOPÁL 1990, 182-183. m TO PÁL 1984, 182., Abb. 5., 6., (a 4. kép fel van cserélve a 6.-kal). 89

TOPÁL 1984, 218-224.; 1990, 177-181., Abb. 2-4. (a 4. kép fel van cserélve a 6.-kal). 90 FREMERSDORF 1938, 8.; TOPÁL 1990, 181-182. 9,

TOPÁL1990, 182. 92 FREMERSDORF 1938, 8. 93 CIL XIII 10017., 10018.; LOESCHCKE 1928, 79-80.; LOESCHCKE 1932, 46-47.; BÖS 1958, 20-25.; PIRLING 1993, 387.; KÜNZL 1997, 94-97., 252-259., Liste 1. 94 OELMANN 1914, 35. 91 OELMANN 1914, 35.; KÜNZL 1997, 91. 15