Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen

is.

108 Eszerint tehát a kályha csempés teste csak a kályhaszáj belső vonaláig (ugyanaddig ameddig a tapasztott kályhafenék terjedt) tartott. A kályha vizsgálatának érdekes része volt a belső oldal, az ún. kuckó értelmezése is. Az egyik lehetőség szerint itt a kályha fal felőli része teljes egészében kőből épült és egészen a kályha válláig emelkedett. Ennek az értelmezésnek ellentmond, hogy az omladékban nem volt sok felesleges kő, és a sarokcsempék száma is több, mint ami egy sarokéi kirakásához szükséges. Sokkal valószínűbb, hogy a kályhának hátul is szemekkel kirakott fala volt. Ezt a kályha és a mögötte lévő boronafal alaprajzi kiszerkesztése erősíti meg. A fal helye itt egy hosszabb kőlábazattal viszonylag pontosan meghatározott. A kályhafal kiszerkesztésekor abból a megfigyelésből indultunk ki, hogy a szemek feneke nem érintkezett közvetlenül a tűzzel, tehát alul a kályhafal vastagabb volt, mint a szemek mélysége. 20-22 cm vastag kályhafallal számolva a kályha fala nagyjából megegyezik a kőből épült lábazat vastagságával. Ha a kőből épült tűztér belső síkjához igazítjuk a szemekkel kirakott fal vastagságát, akkor csak egy csekély perem keletkezik a lábazat magasságában, de hátul a kuckónál még 15-16 cm széles zúg marad.

109 A kuckó kérdéséhez tartozott még a kőlábazat magassága is, amely körben mintegy 45 cm volt, de a fal melletti része már magasabbra épült. Feltételezhető, hogy ezek a szintviszonyok eredetileg is így lehettek, tehát a kuckó magasabban volt, és ebből adódóan a kályha falában egy sorral kevesebb szem lehetett. Tehát a kályha formájára vonatkozó adatok egyik biztos pontja, hogy a kályha lábazata és ebből adódóan csempézett alsó része is szögletes hasáb alakú volt. Ezt bizonyították a lelet sarokcsempéi is. Az alsó rész magasságára nem volt adatunk, de a sarokcsempék számából (a töredékek 4 darabra utaltak) és a helyes arányokból három sor magas alsó részre következtettünk. Talán a normál sarokcsempe volt az alsó sorban, és az áttört változatok a felette lévőkben. Az alaprajzi kiszerkesztés alapján a kályha 4,5 szem széles és 5 szem mély lehetett. A kályha felső része minden bizonnyal hengeres formájú volt, mert az oromzat összeállítása ezt a formát valószínűsíti. A háromszögletű szemek kormos háta ugyanis arra utal, hogy a talpukra, illetve csúcsukra állítva rakták össze őket, zárt koszorút alkotva (XVI. tábla 1.). Ez a megoldás hasonlított a gazdagabb külsővati kályhán alkalmazott oromzathoz, amelyről azóta tudjuk, hogy gyakori volt különböző típusú késő középkori népies kályháinkon.

110 Ez az oromzat azonban csak kerek formában értelmezhető, mert sarkosan a háromszög szemeket nem lehet összerakni. A kályha tehát alul szögletes, felül hengeres volt, tetejét háromszögekből rakott oromzat díszítette. A felső rész magassága nem ismert, a kályha helyes arányai három sort sejtetnek, amelyből egyet a már említett háromszög alakú szemek alkotnak. Az így felépített kályha a padlótól mérve az oromzat tetejéig 180 cm magas lett. Kérdés, hogy a zárt oromzat fölött voltak-e csúcsosan kiálló oromcsempék, amint a külsővati kályhán, vagy a galgahévízi kályhán.

111 Sajnos erre nincsenek közvetlen bizonyítékaink, ezért a rekonstrukción nem szerepeltettünk szabadon álló oromcsempéket, de egykori 108 HOLL-PARÁDI 1982, 121. értelmezése: SABJÁN 2001b, 413. 109 Hasonló módon értelmeztük a sarvalyi kőlábazatú kályha és a rákerülő csempefal viszonyát is. SABJÁN 2001b, 413. ,10

ILON-SABJÁN 1989b, 93.; SABJÁN 2001a, 322. 1,1 ILON-SABJÁN 1989b, 93.; MIKLÓS-SABJÁN 1992, 126-127. 152