Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen

meglétük nem zárható ki egyértelműen. A kályha felső lezárására sem voltak adataink. A hengeres rész külső átmérője megközelítette a 115 cm-t, ezért a rekonstrukció során kupolában gondolkodtunk. A kályha környéki lakóház - vagy csak szoba - rekonstrukciója már több kérdést felvető és nehezebben megválaszolható feladat volt. Annyi biztos, hogy a kályha egy szobában állt, a helyiség bejárati ajtaja pedig a kályha mellett lehetett. Ennek az építménynek kőalapozású külső fala, elülső sarka megmaradt, de többi része inkább csak kikövetkeztethető volt. Azt sem tudjuk pontosan, hogy a pillérekre illetve oszlopokra állított kéménye egy másik helyiségben (konyhaféle) állt-e, vagy csak a szoba falához volt építve, tehát a szabadban állt. Az udvarház helyzetéből arra lehet következtetni, hogy az épület a külső kerítés mellé, netán annak részeként épült, tehát nem tartozhatott az együttes rangosabb épületei közé. A szobának valószínűleg kőalapozású, fából készült boronafalai lehettek, ezért a fallal érintkező részeken vastagabb kőfalat emeltek, hogy a boronafalakat kiváltva a tűzveszélyt elhárítsák. Az épület rajzi rekonstrukcióját egy középkori házakat felvonultató szakmai elképzelés tette szükségessé. Rögtön hozzátehetjük, az épület rekonstrukciója inkább a fantáziára támaszkodó elképzelés, mint sem konkrétumokkal igazolható feldolgozó munka"

2 (XVII. tábla). Összehasonlító vizsgálatok A rekonstrukció egyik érdekes fejezetét az omladékban talált cső alakú agyagedények jelentették. Ezek biztosan a kályhához tartoztak, hiszen darabjaik a kályha mellől kerültek elő, oldaluk pedig egy keskeny csíkban kormos volt. Eszerint a csövek a kályha sárfalába voltak süllyesztve, olyan helyzetben, hogy palástjukat egyik oldalról közvetlenül érte a tűz. Történeti és néprajzi analógiák alapján arra gondoltunk, hogy ezek az edények egy kisebb bögreboltozat elemei voltak (XVI. tábla 2.). Ilyent két helyen is el lehet képzelni egy szemeskályhán: a torok felett és a kupolában. A torok feletti boltozást talán egy kicsit reálisabbnak tartjuk, hiszen a fal felőli részen a kályha felső részének súlyát valamilyen szerkezettel ki kell váltani, az U alakú kályhafal közé áthidalást kell készíteni. Erre alkalmas lehet egy edényekből készült boltozat is, amelynek belső széle - a fazekaskemencékhez hasonlóan - közvetlenül a tűztérrel érintkezik. Erre a megoldásra sem a középkori, sem az újkori kályháknál nem volt adatunk, de egy középkori kemencét jól meghatározható bögreboltozattal tárt fel Csalogovits József Étén."

3 A téglalap alaprajzú kemencének egymásba tolt edények alkották az íves boltozatát. A kiégett sártapasztás eredeti helyzetében rögzítette a pohár alakú boltozati edényeket. Az újkori fazekas- és aszalókemencék építésénél már szép számban találunk párhuzamokat. Általában a kemence boltozatát egymásba dugott edényekből építik fel, agyaggal rögzítve az elemeket egymáshoz, de más elhelyezésük is előfordult."

4 Kivételesen konyhai kemencét is boltoztak bögrékkel, talán nem véletlen, hogy a technikát egy fazekas alkalmazta 112 A terveket Sabján Tibor készítette 2000-ben. 113 CSALOGOVITS 1937, 325-326. "

4

BÜNKER 1903, 329-335.; DUMA 1961, 225-230.; 1965, 37-46.; GYÖRFFY 1911, 249-252.; GUNDA 1984, 56-57. 153