Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)
Fényes Gabriella: Import kerámiák és helyi utánzataik Brigetioból (kivétel terra sigillaták)
„Fekete firnises kerámia' („Sckwarzfimiskeramik") Fekete firnises kerámia {Schwarzfirnisware, céramique metallescente, dark coloured pottery, black-slipped wares) fogalma alatt igen vékony falú, csengőén keményre égetett anyagú, fényes, többnyire fekete bevonatos, elsősorban bor ivására (poharak) és tárolására (keverőedények, korsók) szolgáló edényeket értjük. A fekete ,firnis" tulajdonképpen egy vastartalmú engobe. Az edények felületére a bevonat úgy került, hogy a kerámiákat a folyékony bevonatba fejjel lefelé, sőt a nagyobb edényeket mind a két oldalról belemártották, erre az edények peremén és alján lévő ujjlenyomatok utalnak. A bevonat felvitele után fehér agyagból készült applikációval vagy barbotinnal díszíthették a felületet, ezeket utólag sárgára, vörösre festhették is. Hogy a firnist a bőrkemény agyagra vittek-e fel, vagy az égetés után rakták az edény felületére és azt másodszor is kiégették-e, nem tudjuk. Az edényeket redukáló-oxidáló égetéssel Picon A típusú kemencékben égették ki. 76 F. Oelmann a niederbieberi kerámiaanyagból kiindulva anyaguk és bevonatuk alapján 4 technikai csoportot, formájuk szerint 12 típust különböztetett meg. 77 A korábbi kutatás ezt a kerámiafajtát összefoglalóan rajnai árunak nevezte, amely nem szerencsés kifejezés, mert feltételezhető műhelyeik egy része - sőt éppen a feltárt, tehát régészetileg bizonyított trieri műhelyek - nem a Rajna-mentén helyezkednek el, maga az edénytípus pedig galliai eredetű. 78 A fekete firnises kerámia fogalmán belül egy kerámiafajtát képeznek a trieri feliratos poharak (Trierer Spruchbecherware, Spruchbecherkeramik) , 79 tehát ennek az elnevezésnek a használata az összes fekete firnises kerámiára szintén megtévesztő. A fekete firnises kerámia előállítására a Flavius-kortól történtek kísérletek KözépGalliában. Ezt a kerámiafajtát a Kr. u. 2. század második felében Közép-Galliában, valószínűleg Lezouxban kezdték el készíteni, ahol készítésük a 3. század folyamán is folytatódott. Hamarosan további műhelyek jöttek létre Közép- és Kelet-Galliában. 80 A fekete firnises kerámia legfontosabb gyártási helyei Lezoux és Trier. Fekete firnises kerámiát készítettek a Rajna-mentén is, talán Kölnben és Mainzban. 81 A műhelyek termékei között, ellentétben a raetiai áruval, anyag- és díszítésbeli különbségek figyelhetők meg. A trieri készítésű darabok általában vörösre égetett anyagúak, a moseli műhelyek termékei vörösesbarnák, Kölnben fehér agyagból készültek, a közép-galliaiak szürkére, rétegesre kiégetettek. A barbotin és a színes festés közép-galliai eredetre utal, míg a fehér festés a Mosel- és Rajna-vidékiek jellemzője. 82 Stilisztikai alapon kidolgozott keltezése csak a 76 KÜNZL 1997, 92-93. 77 OELMANN 1914, 35-43., Typ. 29-41. 7K AMAND 1960, Rg. 2.; SYMONDS 1992, 6. 79 KÜNZL 1997, 8. 80 DESBAT-V1LVORDER 2000, 177-178. 81 LOESCHCKE 1932, 38., 42., 52-54.; OELMANN 1914, 36-37.; SYMONDS 1992, 70.; KÜNZL 1997, 8. 10-18. S2 SYMONDS 1981, 360. 14
