Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Boldizsár Péter: Az esztergomi vár kora Zsigmond-kori kályhacsempe leletei

tartom, hogy egy egyszerűbb szerkezetű kályhán, az alsó síkcsempékből álló négyszögletes építmény fölött, kályhaszemekkel kirakott, kör alaprajzú, kemencés felső rész állt. Leletegyüttesünk földbe kerülésének időpontjára jó támpontot adnak a csempéken ábrázolt címerek. Az alsó korhatárt Eberhard püspök címere adja, aki korábban zágrábi püspök volt, 1404-ben történt királyi kancellári kinevezése előtt címere Esztergomban nem jelenhetett meg. A felső időhatárt az 1408-ban alapított és ettől kezdve a kályhacsempéken elterjedten ábrázolt sárkányrend hiánya mutatja. A címerek tanúsága szerint a fal köz járószintjei alatti feltöltést 1404 és 1408 között végezték. Kanizsai János esztergomi érsek és Zsigmond király ellenségesen állnak szembe egymással a 15. század első éveiben. Az érsek tagja annak az országos tanácsnak, amely előbb Budán, majd Esztergomban székel és Zsigmond király helyett nápolyi Lászlót akarja hatalomra juttatni. Zsigmond király hatalmában megerősödve, 1403 őszén hívével, Stibor vajdával megostromoltatja Esztergom várát. Avar több hetes ostrom után a király kezére kerül, aki ide királyi őrséget rendel, a távollévő érseket javaitól és korábban viselt királyi kancellári tisztétől megfosztja. Az érsek és a király ellentéte csak 1406-ban oldódik, amikor a királyné, Ciliéi Borbála megkoronázását elutasító veszprémi püspök helyett az érsek hajlandó megkoronázni a királynét. Az 1403 őszén lezajlott ostrom után a királyi őrség kezdhette meg a vár erődítését. A falköz betöltésébe került kályhák talán épp az ostrom folyamán sérültek meg. Valószínű az új erődítés igen gyorsan elkészült, amire az utal, hogy a beboltozott falköz boltvállain lévő feltöltésben, a járószintek alatti anyaghoz törésfelülettel illeszkedő kályhacsempe töredékeket találtunk, tehát az alsó nivellálással egy időben már a boltvállakat is feltöltötték. A leletek által szerencsésen kirajzolható időhatárok és a történelmi események nem mondanak ellent egymásnak. Az ásató engedélyével lehetőségem adódott a Nagy Emese által az 1964-69. években a vár területén folytatott ásatások leleteinek feldolgozására. A kora Zsigmond-kor tekintetében új információkat nem adott az anyag, leletei a falközből már ismert csempék típusai sorába tartoznak. Az 1. típusú, brandenburgi sasokkal és a magyar címerpólyákkal négyeit címerrel díszített csempe C csoportjába tartozik a 72.819.1.; 72.820.2. és 72.1208.2. leltári számú három töredék, melyek halványvörös cserépen sötétsárga mázzal készültek, a D változat egy mázatlan töredéke 72.915.76. számon szerepel. A 21. típus dongáshátú, áttört előlappal készült csempéjének, szürkés vörös cserépen zöld mázas töredékei: 72.915.5-6.; 72.915.8.; 72.915.10-11.; 72.915.13-14. leltári számokon fordulnak elő. A 25. típus szőlőinda-díszes síkcsempéjének B csoportjába tartozó, szürkés vörös cserépen zöld mázzal készült töredéke 72.1401.1. leltári számon és C változatának durva, vörösre égett cserépen barnászöld mázzal készült töredéke 72.821.1. leltári számon szerepel. A kör alakú női fejjel díszített kályhaszem egy vörös cserépen zöld mázas töredéke 72.915.3.; a kör alakú rozettával díszített kályhaszem, szürkés vörös cserépen zöld mázzal készült darabja 72.1200.92. leltári számon fordul elő. 111