Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Fényes Gabriella: Import kerámiák és helyi utánzataik Brigetioból (kivétel terra sigillaták)

kónikus vagy a szájperem felé behúzott. Általában kétfülűek. Oldalukat barbotinos, de nem záródó karikák, barbotinos levelek, indák és bogyók vagy rovátkolt sorok díszítik. Minőségük alapvetően kétféle: keményre, szürkére égetett anyagúak és fényes szürke bevonatosak vagy szintén redukált égetésűek de porózusak és matt fekete bevonatuk van.

25 V. Gassner és B. Petznek véleményével szemben ezeket nem sorolom a Fabrikat E kategóriába, mert ilyen csészék a Magdalensbergen nem fordulnak elő, időben és térben „először" Emonában lépnek fel.

26 Fő elterjedési idejük a Kr. u. 1. század vége és a 2. század eleje, de a 2. század közepéig forgalomban voltak.

27 Véleményem szerint műhelyüket Eszak-Itáliánál közelebb kell keresni. d. Szintén redukált égetésűek és fekete bevonatosak a szélesszájú poharak, oldalukon sűrű vízszintes, néhol függőleges barázdákkal tagolva (Gitterbecher, Ricci 1/69. típus, Schindler-Kaudelka 95. forma). Ezeknek a poharaknak fő elterjedési területe Eszak-Itália és az adriai tenger partvidéke, gyártási helyük is itt lehetett. Porto Recanatiban már az Augustus-korban megtalálhatók, a Magdalensbergen Kr. u. 20-30 között jelentek meg, Eszak-Itáliában és Pannóniában a Kr. u. 1. század végéig voltak forgalomban.

28 2. Néhány csésze rendkívül vékony falú (falvastagságuk 1 - 1,5 mm). Ezek az edények alacsonyak, profiljuk enyhén megtörik, díszítetlenek, legfeljebb egy-két vízszintes hornyolattal tagoltak. Formájuk megfelel Ricci 2/419. típusnak, Mayet XXXIV. formának. Színük piszkosfehér, bevonatuk nincs.

29 Az ún. „tojáshéjárú" közé tartoznak, bár tágabb értelemben a „tojáshéj áru" valamennyi rendkívül vékony falú edénykét jelenti.

30 Valódi tojáshéj árut (guscio d'uovo) Baetkában Cadizban és Beloban állítottak elő,

31 de fehér anyagú vékonyfalú kerámiát Aquileiában is készítettek, azonban az aquileiai formák között ezeket a brigetiói darabokat nem találtam.

32 A valódi baeticai tojáshéj áru elsősorban Északnyugat-Afrikában, a keleti és déli hispániai területeken, a Baleárokon, Itáliában (Ostia) és Görögországban (Athén) fordulnak elő,

33 de előkerültek galliai, britanniai lelőhelyeken és a Rajna-mentén is.

34 A keltezett lelőhelyek anyaga alapján ezek Claudius 25 MNM ltsz.: 2.19314.2., 2.1936.3., 2.1936.4., 2.1936.15., 4.1936.4., 4.1936.40., 2.1950.106.; KDM ltsz.: K 471b, K 484a, K 494a, K 499b, K 507b, K 601c, K 610b; KSZVltsz.: 998. G 18.058.87. 26 PLESNICAR-GEC 1972, T CLXVII/726/7., T. CLXXXV1II/955/1., T. CXCIII/972/5. További példák: Sirmium: BRUKNER 1981, T. 66.; Arrabona: SZŐNYI 1972, 2. ábra 11., 3. ábra 16.; Carnuntum: GASSNER 1990, Taf. 2/26.; PETZNEK 1999, Taf. 2. 27 GASSNER 1990, 257. 28 SCHINDLER-KAUDELKA 1975, 103., Form 95., Taf. 18.; RICCI 1985, 259.; például: Emona: PLESNICAR-GEC 1972, T LXXXV/329/10., T XCV/365/18., T CL/654/25.; Carnuntum: GASSNER 1990, Taf. 2/28.; Arrabona: SZŐNYI 1972, 3. ábra 18., 1.1. 18. 29 KDM ltsz.: K 511a, K 548b, K 549, K 608b. 30 PETZNEK 1999, 200. 31 RICCI 1985, 293.; MAYET 1975, 69., 148. 32 Az aquileiai formák a következők: RICCI 1985, 349., Tipo 2/232., 2/405., 2/296. A Brtgetioban használt szürkésfehér agyag ennél lényegesen durvább és jelenlegi ismereteink szerint ilyen vékony falvastagságú edényeket itt nem készítettek. Természetesen ezek a vékonyfalú, fehér anyagú csészék egy számomra nem ismert itáliai műhelyből is érkezhettek. 33 MAYET 1975, 148., 150., Carte 8.; RICCI 1985, 293. 34 GREENE 1986, flg. 72. 9