Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta: Későrómai sírok az Esztergom–Szentkirályi dűlőben

edényt,

11 amely Solva egyik későrómai temetőjében került elő. Ez edényünkkel csaknem teljesen megegyező formájú, eltérés csak a kivitelükben van: a szentkirályi edény hibátlan formájú, finom szürke bevonatos, a másik edény szemcsés anyagú és erősen deformálódott, biztosan helyi készítmény. A két edény formai azonossága, egymáshoz közeli lelőhelye felveti azt a lehetőséget, hogy azonos műhelyből származnak, míg az eltérő kivitelezés a készítés idejének különbözőségére is mutathat. Az edény szájába helyezett szürke mécses Iványi XXII. típusához sorolható,

12 amely a 3-4. század formája. A mécses mint sírmelléklet főleg a 2-3. századi hamvasztásos temetőkben gyakori, 4. századi sírban

13 ritkábban fordul elő, mázas változatban is, több egyedi formában. A mi mécsesünkkel pontosan megegyező formájú darabot nem ismeilink. A sírba, a halott nő jobb oldalára helyezett csirkecsont útravalóul szolgált, ez nem ritka a 4. századi temetőkben.

14 Az éremmellékletes sírok tanúsága szerint az egész 4. században megtalálható, bizonyára a korábbi időszak mellékletadási szokásának folytatásaként, nemcsak Pannoniában, hanem a Ny-i tartományokban is.

15 Az ételmelléklet többnyire szárnyas, a síron belüli elhelyezkedése nem kötött, bárhol lehet, néhány esetben a levágott fejjel és lábakkal, tehát evésre előkészített tyúkot edénybe, agyagtányérba helyezték. Dombay J. a Pécs környéki temetőkben nagyon gyakori ételmellékletet a pogány temetkezési rítus egyik jellegzetességének tartja. A szentkirályi 1. sír halottjával eltemetett tárgyak között nincs egyetlen jól keltezhető darab sem, így a temetés időpontját a halott nő mellett talált, talán a bal kezéből kiesett Maximinus Daia follis

17 határozza meg a 4. század első negyedére, pontosabban a 312/313 körüli évekre. Az 1. sír téglái között egy QVADRIBVRG bélyeges darab került elő. Ez a bélyeg, amely Aquincumtól D-re is előfordul, igen gyakori a limes É-i vonalán, 11 A feldolgozás alatt álló Bánomi dűlői temető egyik sírjából került elő. 12 IVÁNYI 1935, 20-21., Taf. LVI-LVII. « Jnlercisa: PÓCZY 1957, 89., Taf. XXIII, 10 = XXVII. d. temetőrész, 11. sír; VÁGÓ-BÓNA 1976, 1280., 1300. sír - Maximinus Daia (312-313) éremmel; HORVÁTH 1984, 2. sír; Sopianae. FŰLEP 1977, 38., Pl. 28.; Mucsfa: BURGER 1977, 190., 203., 4. kép 4. = 10. kép 2.; Somogyszik BURGER 1979, Taf. 19, 102/5 - 6, Taf. 24, 143/4; Keszthely-Dobogó: SÁGI 1981, 66., Abb. 51, 103/5. - I. Constantinus (335-337) éremmel; Ulcisia-Castra: MARÓTI-TOPÁL 1980, 109-, 11. t. 36/2.; Bátaszék V. PÉTEREI 1993, 58., VII. t. 60-62/1 = XXXII. t. 2. 14 Inlercisa: SÁGI 1954, 73-, 68. sír; Fazekasboda: DOMBAY 1957, 223-225., 5-7. sír; Szentlászló-Szentegyed: DOMBAY 1957, 232., 5. sír; Kő: DOMBAY 1957, 239-, 3-, 5. sír; Zcngővárkony II: DOMBAY 1957, 207., 4., 8., 11b sír; Ercsi: EITZ 1961/62, 159-, 2. sír; Bogád: BURGER 1963, 112., 115., 119-, 121. - 2., 6., 14., 18. sír; Tardas-. BÁNKI 1967/68, 239-, 10. sír; Gödrekeresztúr. BURGER 1968, 14., 2. sír; Map. BURGER 1974, 69., 73-, 75. - 21., 22., 36., 3.7, 45. sír; Somogyszik BURGER 1979, 26/4., 43/6., 44/5., 80/11., 124/2-3-, 134/5., 143/6.; Dombóvár. ALBECKER 1978, 68., 6/6.; Keszthely-Dobogá SÁGI 1981, 20/6., 83/6., 89/9., 92/2., 93/4., 101/6., 107/3-, 109/7., 111/7., 129/8a.; Mözs: GAÁL 1979, 27., 58., 4. sír. " KELLER 1971, 140-141. 16 DOMBAY 1957, 298. 17 FMRU 3, 106. 87