Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta: Későrómai sírok az Esztergom–Szentkirályi dűlőben

században is meglévő forma a 3. században volt általánosan kedvelt, de 4. századi példányai is léteznek. A fülbevaló típus népszerűségét R. Alföldi M. K-i népesség jelenlétével hozta összefüggésbe.

1 A mi darabunkkal megegyező, a foglalat szélén hullámvonal alakú, vékony aranydróttal díszített fülbevalót Intercisából

2 és Sopianaeból

3 ismerünk, egyik sem keltezhető pontosabban. A gyöngysor és a vékony, díszítetlen karperec teljesen jellegtelen, kormeghatározásra alkalmatlan. A bronzgyűrű a pecsétgyűrűk típusához tartozik, kerek fején a negatív vésett dísz szokatlan. A gyűrű egyszerű formája nem ritka a római leletanyagban - példaként egy intercisai, sas alakkal díszített fejű gyűrűt

4 említhetünk - de a pannóniai bronz pecsétgyűrűk ábrázolásai csaknem kivétel nélkül állat vagy növényi motívumot tartalmaznak. A mi gyűrűnkéhez hasonló ábrázolás ismerhető fel egy gemmán és egy kölni négyszegletes fejű bronzgyűrűn, amelynek ábrázolását bárányhordozónak határozták meg. A vállain bárányt hordozó pásztor alakját gyakran ábrázolták különböző formában, köztük gemmákon is. Egy Erdélyből származó, a MNM-ban őrzött 3- századi aranygyűrű gemmáján jól felismerhető a pásztor alakja, két oldalán bárányokkal és bőségszarukkal.

6 A kölni és az esztergomi gyűrű vésete ehhez képest rendkívül leegyszerűsített: az alak feltartott karjaiban nem tart bárányt, lábai mellett csak a bőségszaruk helyezkednek el. Tóth E. szerint

7 a bárányt hordozó pásztor alakja - amelyet később a keresztény művészet a Jó Pásztor" képi megfogalmazásaként használt fel - a népies életideál jelképe volt, amellyel az egymás közti szívélyes viszonyt szimbolizálták. A halott nő ékszereiről elmondható, hogy egyik darab sem tartozik a jól keltezhető, szűk időhatáron belül viselt tárgyak közé. Hasonló módon, hosszú időn át használatos volt a kiöntős szájú szürke füleskancsó is. Annyi bizonyosnak látszik, hogy ez a felül szélesszájú, lefelé szűkülő, magas, tölcsérnyakú forma a 4. századi temetők anyagában ritkán és csak bizonyos módosulással fordul elő. így hasonló, de alacsonyabb nyakú és erősen kerekded hasú a Keszthely-Dobogó-i temető 109. sírjából I. Constantinus (324-330) érmekkel keltezett edény.

h Formailag közelebb áll edényünkhöz az a két rovátka díszes pécsi edény,

9 amelyek lelőkörülményük folytán nem keltezhetők pontosan. A 3- század 2. felétől a 4. század középső harmadáig keltezhető edények között említ Keller egy, a miénkhez hasonló edényt.

10 Meg kell említenünk egy jelenleg még közöletlen esztergomi 1 ALFÖLDI 1957, 430. 2 ALFÖLDI 1957, Taf. LXXIX, 7 = 23/1906. sír, smaragd kővel. 3 FŰLEP 1977, 57, Pl. 37, a-b = ismeretlen sírból, vörös üvegbetéttel. 4 ALFÖLDI 1957, 417., Taf. LXXVIII, 8. = Kat. 67. = XXIII. temetőrész 191. sír. 5 HENKEL 1913, Taf. XXXVIII, Nr. 989-, 1503. = Nr. 296. 6 TÓTH 1985, 7. kép a. 7 TÓTH 1985, 25. 8 SÁGI 1981, 71., Abb. 55, 109/6. y FÜLEP 1977, R/18. sír, Pl. 5, 9-10. = Pl. 8, 3^í. 10 KELLER 1971, 125., 129., Abb. 34, 4. = Taf. 19, 12. 86